Luca napi szokás
Amikor
életbe léptették a Gergely-naptárt, Luca napja volt az év legrövidebb
napja, éjszakája pedig a leghosszabb éjszaka.
Luca neve a Lux (fény, fényesség,
világosság) szóból ered. A legenda szerint Lúcia az ókeresztény időkben
élt, fiatal szűzlányként. Édesanyja egyszer nagyon megbetegedett, és
együtt mentek segítséget kérni Szent Ágota sírjához. Lúcia ott elaludt,
és álmot látott, minek hatására úgy határozott, hogy Jézus menyasszonya
lesz. Édesanyja meg is gyógyult, de ennek ellenére sem fogadta el lánya
elhatározását. Pogány vőlegényhez akarta adni, s pogány bálványok
hódolatára kényszeríteni lányát. Mivel Lúcia nem tágított, elítélték.
Igás állatokkal akartak keresztülhajtatni testén, de az állatok
megtorpantak lekötözött teste előtt. Végül megégették, így vértanúvá
vált. A legenda szerint csak akkor halt meg, amikor befejezte imáját.
A
legnevezetesebb népi szokás az un. Luca székének faragása. Ennek a
szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből formált csillag
volt az alakja. Készítője Luca napjától kezdve mindennap faragott rajta
egy kicsit, de csak karácsony estéjére volt szabad elkészülnie vele.
(Ezért terjedt el a mondás: Lassan készül, mint a Luca széke.) A
hagyomány szerint többnyire kilencféle fából állították össze: kökény-,
boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenyefenyő-, cser- és
rózsafából.
Kommentáld!