2012. november 1. – Csütörtök, Mindenszentek

Abban az időben: Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült,
tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így
tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést
nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva
mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!”
Mt 5,1-12a

Elmélkedés:

Kövessük a szenteket!
November hónap első napján Mindenszentek ünnepét tartja a katolikus
Egyház. Azokat ünnepeljük e napon, akik hitünk szerint eljutottak mennybe,
azaz életük beteljesedett. A legtöbben úgy gondolnak a szentekre, mint
rendkívüli emberekre, akik rendkívüli cselekedetekre voltak képesek. Talán
van ebben egy kis igazság, hiszen a szentek egyedülálló módon felismerték
koruk hiányát, szükségét, és választ adtak arra, megoldást találtak. De ha
így szemléljük a szenteket, nem tekintjük őket követendő példaképeknek.
Életszentségük valójában nem elérhetetlen vagy megvalósíthatatlan
számukra. Voltak rendkívüli tetteik, de talán mégsem ettől váltak
szentekké, hanem attól, hogy a hétköznapokban megélték a szeretetet,
hűségesek maradtak hivatásukhoz. És a mindennapos kitartás a hitben, az
Isten mellett tette őket szentekké.

A Hit évében egy érdekes dologra figyeljünk oda a szentekkel kapcsolatban!
Élettörténetüket olvasva sokszor találkozunk azzal, hogy ők is átélték a
„lelki szárazság, a lelki sötétség” időszakát. Nekik is voltak
kísértéseik, bennünk is felébredt a kételkedés, néha szinte egészen közel
jártak ahhoz, hogy elveszítsék hitüket. Olykor bennük is feltámadt a
gondolat, hogy cselekedeteik semmit sem érnek Isten előtt, felébredt
bennük a félelem, hogy a pokolra, a kárhozatra jutnak. Aki nem hívőként
szembesül ezekkel a dolgokkal, aki nem érti az életszentség lényegét, vagy
aki nincs tisztában a szentek tiszteletének katolikus tanításával,
bizonyára csodálkozva kérdezi: „Hogyan avathat az Egyház ilyen személyeket
boldoggá, szentté? Miért kell ilyen embereket tiszteletben részesítenünk?
Hogyan lehetnek ők példaképek?” Az ilyen kérdések azt tükrözik, hogy a
szentek tisztelete sok kritikát váltott ki az Egyház története során. Ha
gúnyos hangvételűek az ilyen kérdések, akkor talán van bennük egy kis
rosszindulat is, de úgy vélem, hogy sokkal inkább tudatlanságból fakadnak.
E tudatlanság eloszlatása érdekében fontos tisztáznunk a következőket.

A szenteket tisztelet illeti meg, ami nem egyenlő az imádással, amely
egyedül Istennek jár. A szenteket nem „önmagukért” tiszteljük, hanem
azért, mert Isten dicsőségét sugározták, jócselekedeteiket Isten
csodálatos működésének tulajdonítjuk. De nem jelenti ez azt, hogy passzív
eszközök voltak csupán Isten kezében, hanem arról van szó, hogy teljesen
átadták magukat Istennek, hogy ő tegyen általuk jót a világban.

Életszentségük nem egyenlő Isten teljes és tökéletes szentségével, hanem
állandó törekvést jelent, Isten akaratának folyamatos megismerését és
teljesítését, helytállást a hétköznapok szolgálatában.

És mit bizonyít az, hogy voltak kísértéseik, gyenge pillanataik? Azt, hogy
emberek voltak. Emberként küzdöttek hibáikkal, bűneikkel. Úgy törekedtek
az üdvösségre, hogy közben tisztában voltak azzal, hogy az üdvösséget el
is lehet veszíteni, azaz a kárhozatra is lehet jutni. Aki vakmerően bízik
Isten irgalmában és azt hiszi, hogy Isten jósága őt akkor is üdvözíteni
fogja, ha gonoszak a cselekedetei, az nagyon messze jár az
életszentségtől. A szentek éppen azért fáradoztak, azért dolgoztak és
szolgálták embertársaikat teljes odaadással és szeretettel, mert
megértették, hogy munkálkodniuk kell az üdvösség elnyerése érdekében és
nem maradhatnak tétlenek, mert különben elveszítik az örök életet és a
kárhozat lesz osztályrészük.

Legyenek példaképeink a szentek! Tanulmányozzuk életüket, főként saját
védőszentünk életét! Imádkozzunk hozzájuk rendszeresen és kérjük
közbenjárásukat! Kövessük a szenteket az életszentség útján!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus! Tudjuk, hogy az életszentség útja a szeretet útja, a
szeretet megélésének útja. Segít minket abban, hogy egyre jobban
törekedjünk akaratod megismerésére és teljesítésére! Segíts bennünket a
szeretet gyakorlására mindenki felé! Segíts minket szentté válni!