Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz: „Mondom nektek: Szerezzetek
magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok,
befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hű, az a nagyban
is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is hűtlen. Ha tehát a
hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazi értéket?
És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket?
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a
másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem
szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” Hallották mindezt a kapzsi
farizeusok, és kigúnyolták őt. De Jézus kijelentette: „Ti igazaknak
mutatjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri szíveteket. Ami
ugyanis az emberek szemében nagy, Isten előtt semmiség.”
Lk 16,9-15

Elmélkedés:

Természetes emberi viselkedésnek tartjuk azt, hogy nem szeretünk
hibáinkról beszélni, hanem inkább a jobbik arcunkat mutatjuk mindenki
felé. Ez a viselkedés azonban gyakran átlépi az alakoskodás, a megjátszás
és a színészkedés határát. Először mások előtt igyekszünk tökéletes és
hibátlan embernek feltüntetni magunkat, aztán már mi magunk is elhisszük,
hogy milyen kiváló emberek vagyunk. Jézus megjátszás nélküli tekintete
azonban rögtön leveszi rólunk álarcainkat, s kiderül, hogy milyenek
vagyunk valójában. Jézus jól ismeri szívünket, ismeri gondolatainkat és
szándékainkat. Őt nem lehet ugyanúgy megtéveszteni, mint az embereket.
Őszinte és igaz élettel válhatunk Isten előtt naggyá.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Krisztus Jézus! Veled lehetővé válik, hogy megismerjük Istent, csak
engednünk kell, hogy átjárja életünket, ami már befogadtunk az
Evangéliumból – bármily kevés legyen is az. Ez a kevés éppen elég ahhoz,
hogy napról napra előrébb jussunk, hisz Te nem „megérkezett embereknek”
szeretnél minket. Krisztus, a Te szegényeid maradunk egész életünkben,
emberek, akik a maguk egyszerűségében igyekszünk bizalmunkat a hit titkába
vetni.