Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea
határvidékén. Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele
szembe. Még messze voltak, amikor megálltak, és hangosan így kiáltottak:
„Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Ő rájuk tekintett, és így szólt
hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben
megtisztultak.
Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval
dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És
ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: „Nemde tízen tisztultak
meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy
hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” Aztán hozzá fordult: „Kelj fel
és menj! Hited meggyógyított téged.”
Lk 17,11-19

Elmélkedés:

Amikor a tíz meggyógyult leprás ember közül csak az egyik tér vissza
Jézushoz köszönetet mondani, az Úr így szól hozzá: Hited meggyógyított
téged” (Lk 17,19). Ha őt a hit gyógyította meg, akkor a többiek miért
gyógyultak meg? Vajon a többi kilenc leprás is hitt Jézusban? Ha hittek,
akkor miért nem tértek ők is vissza, hogy megköszönjék gyógyulásukat? De
ha nem hittek, akkor miért gyógyultak meg? És ha valóban nem hittek, akkor
miért kérték Jézus segítségét? Vajon hittek-e a csoda előtt? És amikor
észrevették tisztulásukat, kinek és minek tulajdonították a csodát? Vajon
hittek-e gyógyulásuk után? Ha hittek, miért voltak hálátlanok? Ha nem
hittek, akkor vajon néhány óra múlva újra visszakapták a leprás
betegséget? E kérdésekre az evangélium nem ad választ. A leprások talán
hittek Jézus gyógyító erejében, hiszen különben nem fordultak volna hozzá
segítségért. És biztosak lehetünk, hogy Jézus nem bocsátott rájuk később
újabb betegséget, ha mégsem hittek. Az emberi hálátlanság viszont
megdöbbent minket. Lássuk be: sokszor észre sem vesszük, ha Isten jót tesz
velünk, vagy ha észrevesszük, elfelejtünk köszönetet mondani! Legyünk
hálásak Isten jóságáért!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jézus, feltámadásod világosság a népeknek, fény az embereknek! Hadd legyen
életem is fény a sötétségben: szeressek ott, ahol gyűlölnek, megbocsássak,
ahol sértegetnek, összekössek, ahol szakadás van, reményt ébresszek, ahol
elkeserednek, vigasz legyek, ahol szenvednek, örömet vigyek, ahol
szomorúak. Uram, add, hogy fény legyek!