Jézus ezeket mondta tanítványainak a világ végéről: „Jelek lesznek a
Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés
támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az
emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a
világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják
az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.
Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert
elérkezett megváltásotok.
Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeskedésben
és az evilági gondokban. Így majd nem ér készületlenül benneteket az a
nap. Mint a csapda, úgy csap le mindazokra, akik a földön laknak.
Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól,
ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt.”
Lk 21,25-28. 34-36

Elmélkedés:

Szent Mónika adventi bánata
Ezekben a napokban Szent Ferenc a mennyországban észrevette, hogy Szent
Mónika nagyon bánatos. Mivel nem való e helyen szomorkodni, rögtön
elhatározta, hogy megkérdezi a mérhetetlen szomorúság okát. – Mi okozza a
szíved fájdalmát, Mónika? – lépett oda hozzá. El se fogod hinni, Ferenc,
mi történt! – kezdte válaszát Szent Mónika. Amerikában, egy kaliforniai
városban a helyi ateisták kezdeményezésére a város vezetősége megtiltotta,
hogy a templomok a köztereken betlehemeket állítsanak. Oly sok gyermek és
felnőtt örült korábban a városszerte kihelyezett betlehemeknek, de
mostantól nem lesznek, ezért vagyok oly bánatos. – Emiatt nekem kellene
szomorúnak lennem, mondja Szent Ferenc, hiszen annak idején én találtam
ki, hogy legyen betlehem, amelynek alakjai megelevenítik az emberek előtt
Jézus születését és mindenki azt érezheti, hogy ott van a betlehemi
barlangban Isten Fia születésénél. Miért te szomorkodsz most emiatt? –
Mert az én nevemet viselő városban, Santa Monica-ban történt az eset.
Szent Ferenc így szól hozzá: – Te jó édesanya voltál a földön, sokat
imádkoztál fiadért, Ágostonért és innen a mennyből is jó hatással tudsz
lenni az édesanyákra. Bátorítsd az édesanyákat, hogy az idei adventben
nagy-nagy szeretettel mondják el gyermekeiknek, mire is való a betlehem és
minek az ünnepe a karácsony! Talán így szebb lesz az adventi készülődés
számos család életében!
Az adventi időszak kezdetén Jézus végső időkről szóló szavait tárja elénk
az evangélium. Rendkívüli természeti jelenségekről olvasunk: a
világmindenséget összetartó erők megrendüléséről, az égitestek különleges
állapotáról és a tengerek pusztító áradásáról. Mindezek hallatán egyesek
talán arra gondolnak, hogy e jelek bekövetkezése éppen napjainkban
történik, hiszen szinte nap mint nap hallunk hasonlókról. Valójában nem
szaporodtak el korunkban a földrengések, a vulkánkitörések, a tengeri
szökőárak vagy a rendkívüli erejű viharok, csupán azonnal értesülünk
ezekről a híradásokból, és emiatt könnyen támadhat egyesekben olyan érzés,
mintha korábban ritkábban történtek volna ilyenek. Nincs okunk a
félelemre, és kár volna azt hinnünk, hogy e természeti csapások a végső
idők közeli bekövetkeztét jelzik. Jézus maga figyelmeztet, hogy nem
tudhatjuk előre sem a napot, sem az órát. Figyelmeztetése azt is
tartalmazza, hogy legyünk állandóan készen az ő jövetelére, amely majd
egyszer bizonyosan bekövetkezik.
Az advent az Úr jövetelére való várakozás ideje. Visszaemlékezünk arra,
hogy az idők teljességében, hogyan jött el Isten Fia a világba, és
tudatosítjuk magunkban, hogy ígéretének megfelelően a világ végén újra el
fog jönni, de ennek pontos idejét nem tudhatja senki ember előre. Emellett
várakozunk Jézus Krisztus születésének napjára, a Megváltó érkezésére, a
karácsony ünnepére. A karácsonyi előkészület során nem a rendkívüli
jeleket keressük, hanem Isten szeretetének jeleit szeretnénk észrevenni.
Azokat a jeleket, amelyek elindítanak minket a hit útján. Az igazi hit
Isten szeretetének és a megváltás titkának elfogadását jelenti. Ezt a
hitet nem kiérdemeljük, hanem ajándékba kapjuk Istentől, ahogyan a
betlehemi Gyermek is az ő nekünk szóló ajándéka.
A csillogó adventi vásárok könnyen letéríthetnek minket a hit útjáról. Az
ajándékvásárlás láza egyre csak fokozódik az ünnep közeledtével. Az
előkészület izgalma egyre inkább növekszik a napok múltával. Vajon ezzel
együtt fokozódik-e bennem az Istennel való találkozás vágya? Vajon
növekszik-e bennem az Isten-látás vágya?
Isten idén is nagyszerű dologra készül. Csodálatos, szinte hihetetlen,
amit nekünk akar adni. Azt szeretné, hogy Jézus Krisztus a hit által
megszülessen a szívünkben. Azt szeretné, hogy a betlehemi Gyermekben a hit
által meglássuk Isten Fiát. Isten nem fogadalmakat vagy üres szavaknak
bizonyuló ígéreteket vár tőlünk, hanem elfogadást. Az ő ajándékainak: a
hitnek és a szeretetnek alázatos elfogadását.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus, teremts bennünk csendet, hogy az adventi időben
rád, a te szavadra, útmutatásodra, szeretetedre figyelhessünk. Teremts
bennünk csendet, hogy lelkünk mélyén meghalljuk bűnbánatra hívó szavadat!
Teremts bennünk csendet, hogy meghalljuk az adventi örömhírt: emberként
fogsz megszületni. Teremts bennünk csendet! A hit ajándékát elfogadó
csendet. A te titkaidat elfogadó csendet. A te szeretetedet elfogadó
csendet. A megváltó érkezését váró csendet. A lélek mélyén megszülető öröm
csendjét. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!