Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus
felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Áldalak téged, Atyám,
mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől,
és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent
átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya; és az
Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja
jelenteni.” Jézus ezután tanítványaihoz fordult, és külön nekik mondta:
„Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és
király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani,
amit ti hallotok, de nem hallotta.”
Lk 10,21-24

Elmélkedés:

Az új beszédstílus után új látásmód keresésére ösztönöznek bennünket Jézus
szavai a mai napon: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom
nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem
látta” (Lk 10,23-24). A láthatatlan, rejtőzködő Isten meg akarja magát
mutatni nekünk. Ezért jön el közénk látható, emberi testben, születik meg
gyermekként. Egykori kortársai közül sokan találkozhattak vele
személyesen, láthatták őt szemtől szemben. Láthatták gyermekként, majd
később felnőtt férfiként, amikor nyilvános helyeken tanította az
embereket. Láthatták cselekedeteit, csodáit, amelyek istenségéről
tanúskodtak. Ez a látás azonban nem volt elég mindenki számára ahhoz, hogy
Jézusban felismerje az Isten Fiát. Szavaiban nem mindenki hallotta meg az
üdvösségre vezető isteni igazságot. Csodáiban nem ismerte fel mindenki az
isteni jeleket. Gyógyításaiban nem látta meg minden ember az isteni
irgalom jelenlétét.
Akik azonban megkapták a hit ajándékát, főként egyszerű emberek, másként
tekintettek Jézusra. Szemükről lehullott a hitetlenség homálya. Meglátták,
hogy nem egy közülük való ember jár-kel közöttük, aki csupán szemüket
akarja elkápráztatni emberileg megmagyarázhatatlan cselekedetekkel, hanem
Isten jött el a világba, hogy láthatóvá tegye jóságát és szeretetét az
emberek között. Valóban boldogok voltak ők, akik testi szemükkel láthatták
Jézust és a hit által láthatták személyében a közénk jött Istent. Ha igaz
hit él szívünkben, az Isten-látás élménye vár ránk karácsony ünnepén.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jézus, reményünk! Téged követve azt választjuk, hogy szívünk mélyéből
szeretünk. Te az Evangélium örömét adod nekünk, bármily kicsinynek érezzük
is azt. És mégis, mikor ellentmondások támadják meg lelkünket, add nekünk,
hogy Rád bízhassuk magunkat, ó Krisztus, és mi igyekszünk megosztani Veled
mindazt, ami az életben ránk nehezedik.