Tanító útján egyik alkalommal két vak követte Jézust. Egyre ezt
kiáltozták: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!” Amint hazaérkezett, bementek
hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek-e, hogy tudok segíteni
rajtatok?” „Hisszük, Uram!” – felelték azok. Akkor megérintette szemüket,
és így szólt: „Legyen a hitetek szerint!” Erre megnyílt a szemük. Jézus
pedig rájuk parancsolt: „Vigyázzatok, ezt senki meg ne tudja!” Ám azok
elmenvén, elhíresztelték a dolgot az egész vidéken.
Mt 9,27-31

Elmélkedés:

Ismét a hit témája kerül elő a mai evangéliumban. Két vak szólítja meg
Jézust, akik követték. Nem érdemes fennakadnunk azon, hogy miként
járhattak Jézus nyomában vakként, hiszen sokan követték őt, akik bizonyára
segítségükre voltak. Testi betegségük tehát nem akadályozta meg őket
abban, hogy az Úr követői és hallgatói legyenek. Szívük nyitottsága
adhatta nekik a felismerést, hogy Jézusban felismerjék azt, aki
meggyógyíthatja őket, visszaadhatja szemük világát. Kérésük egyszerű és
semmiféle magyarázatra nem szorul: szeretnének meggyógyulni, szeretnének
látni. Jézus kérdése is egyszerű: „Hiszitek-e, hogy tudok segíteni
rajtatok?” (Mt 9,28). A vakok korábban már önmagában azzal kifejezték
Jézus gyógyító, isteni erejébe vetett hitüket, hogy kérésükkel hozzá
fordultak, de az Úr most ennek újabb kifejezését kéri tőlük, erre irányul
kérdése. A két vak egyértelműen megvallja, hogy hisznek Jézusban, hisznek
isteni hatalmában. Hitvallásuk, kijelentésük igaznak bizonyult, mert
valóban meggyógyultak. Az önmaguk által ásott gödörbe estek volna, ha
hitvallásuk csupán üres szavak lettek volna, s aligha gyógyultak volna
meg. Jézus érintése és szava egyaránt gyógyító hatású: „Legyen a hitetek
szerint!” (Mt 9,29). Az történik velük, amiben hittek. Az történik velük,
amiről meg voltak győződve.
A két vak és Jézus párbeszéde tanítson bennünket az Isten Fiához való
közeledés helyes módjára, és bátorítson minket arra, hogy hittel kérjünk
tőle gyógyulást testi és lelki bajainkra egyaránt! Az Úr hitet vár tőlem,
hogy velem is csodát tehessen.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jöjj el, Úr Jézus, akire a népek várakoznak, s akire mi is várakozunk!
Örvendeztess meg minket isteni jelenléteddel! Nagy szükségünk van arra,
hogy fényt hozz bűnös életünk sötétségébe. Saját erőnkből képtelenek
vagyunk arra, hogy legyőzzük a sötétséget. Nehezen tudjuk megkülönböztetni
a világ csalóka fényeit a te világosságodtól, amely most még oly
erőtlennek látszik. Jézus, legyél Te bennünk a Fény! Növekedjél bennünk
Te, az igazi fény! És add, hogy Téged, az igazi fényt sugározzunk a
világba!