Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben,
íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: „Hol van a
zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy
hódoljunk előtte.” Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele
egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és
megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így
válaszoltak: „A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem,
Juda földje, bizony nem vagy a legkisebb Juda nemzetségei között, mert
belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.” Erre
Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta
tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe:
„Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha
megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!”
Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag,
amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház
fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek.
Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre
borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincseszsákjaikat, és
ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban
utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek
vissza országukba.
Mt 2,1-12

Jézus születésekor tapasztalt égi jelenségnek egészen
különlegesnek kellett lennie, ha hosszú vándorlásra késztette a napkeleti
bölcseket. Valószínűleg nem csupán pillanatnyi fényesség lehetett az
égbolton, hanem hosszabb ideig látható volt. Korunk csillagászait is
érdekli a betlehemi csillag, ők égitestek ritka együttállásával igyekeznek
magyarázni az egykori jelenséget. Bennünket, hívő embereket, viszont
elsősorban nem a tudományos magyarázat érdekel. Különleges jelnek, isteni
útmutatásnak tekintjük a csillagot, s ugyanígy tekintettek rá az egykori
bölcsek is, akik számára a csillag ragyogása egykor utat mutatott Betlehem
felé, Isten Fia felé.

Az evangéliumi történet látványos elemei könnyen elterelhetik figyelmünket
a lényegről. Ilyen látványos elem például az égen feltűnő csillag, de
balgaság volna azt gondolnunk, egy különleges fényű csillagot ünneplünk a
mai napon. A Jeruzsálembe érkező, hosszú vándorutat megtett bölcsek egykor
feltűnést kelthettek a városban. A későbbi hagyomány szerint királyok
voltak, s erre az igen értékesnek számító ajándékaik alapján
következtettek, aligha feltételezhető ugyanis, hogy szegény emberek arany,
tömjén és mirha ajándékokat tudtak volna adni. Mind a bölcsek személye,
mind az általuk hozott drága ajándék olyan látványosság lehet, amely
elvonhatja figyelmünket az újszülött gyermekről. Valójában azonban az
evangéliumi elbeszélés szereplői és elemei, a bölcsek, a csillag és az
ajándékok azért szerepelnek a történetben, mert a betlehemi gyermekre, a
kis Jézusra irányulnak.

A mai napon, amelyet a magyar hagyomány szerint Vízkeresztnek nevezünk,
nem a három királyokat vagy bölcseket ünnepeljük, hanem Jézust, aki Isten
Fiaként jelent meg az egész világ előtt. Urunk megjelenésének ünnepét
sokan második karácsonynak is nevezik. Az őskeresztény korban és a keleti
ortodox egyházban Urunk születését és megjelenését egy napon ünnepelték,
de a nyugati egyház liturgikus rendjében idővel két önálló ünneppé vált,
ahogyan napjainkban is az. Ma tehát újra útnak indulunk lélekben Betlehem
felé, és a bölcsekkel együtt követjük az égi jelet, amely elvezet
bennünket Megváltónkhoz és Üdvözítőnkhöz.

Sokan panaszkodnak napjainkban, hogy nem érzik Isten jelenlétét a
világban. A számos katasztrófa, a háborúk, a természeti csapások azt
jelzik szerintük, hogy Isten nincs jelen a világban és nem segít a
bajbajutott embereken. A hívő emberként egészen másként látjuk mindezt.
Isten jelen van a világban, csak sokan nem veszik őt észre. Isten ma is
szól az emberekhez, csak sokan nem hallják meg őt. Isten napjainkban is
mutat jeleket, csak sokan nem ismerik fel ezeket.