2013. január 6. – Vasárnap, Urunk megjelenése (Vízkereszt)

Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben,
íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: „Hol van a
zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy
hódoljunk előtte.” Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele
egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és
megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így
válaszoltak: „A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem,
Juda földje, bizony nem vagy a legkisebb Juda nemzetségei között, mert
belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.” Erre
Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta
tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe:
„Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha
megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!”
Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag,
amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház
fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek.
Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre
borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincseszsákjaikat, és
ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban
utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek
vissza országukba.
Mt 2,1-12

Elmélkedés:

Isten felé tartunk
A templomi betlehem különleges játéknak szokták tekinteni a gyerekek.
Kisebbek és nagyobbak egyaránt szívesen nézegetik a kis figurákat, a
bátrabbak még meg is simogatják a bárányokat. Néhány éve, a minisztránsok
gyermeki játszadozása után kissé távolabbról a betlehemre pillantva
csodálkozva állapítom meg, hogy a háromkirályok négyen lettek. Mitől
lettek hirtelen többen? kérdezem magamban. Közelebb menvén látom, hogy az
egyik pásztort sorakoztatták fel a gyerekek a királyok közé. Jó gondolat!
A pásztorok közül két héttel később visszatért valaki, hogy újra megnézze
a kis Jézust. Ma lélekben egyszerű pásztorként mi is visszatérünk a
betlehemi istállóhoz, beállunk a királyok mögé, hogy újra láthassuk Isten
Fiát.

Gyermekek és felnőttek fantáziáját egyaránt megmozgatja a napkeleti
bölcsek hódolata. Kik voltak ők? Honnan jöttek? Miféle égi jelenség
lehetett a különleges csillag? Mit jelentenek az érdekes és értékes
ajándékok? Az evangélium meglehetősen szűkszavú beszámolóját a keresztény
hagyomány az évszázadok során igyekezett kiegészíteni, értelmezni,
tanítással megtölteni. Így lettek a bölcsekből királyok, akik a Gáspár,
Menyhért és Boldizsár nevet kapták. A művészeti ábrázolásokon gyakran
háromféle bőrszínű ember jelenik meg, amely arra utal, hogy különféle
nemzeteket képviselnek. Más ábrázolásokon fiatal, középkorú és idősebb
férfiként szerepelnek, ami azt jelzi, hogy a különböző életkorú emberek
mind Jézushoz járulnak. Mindezeket nem érdemes csupán találgatásnak
értékelnünk, s minden bizonnyal nem csupán a képzelet szüleménye ez, hanem
fontos tanításokat hordoznak többek között azzal kapcsolatban, hogy az
Isten Fia, Jézus előtt minden ember köteles kifejezni hódolatát.

Az ünnep hivatalos elnevezése: Urunk megjelenése. Ez arra utal, hogy a
Betlehemben megszületett gyermek istensége, isteni méltósága megjelenik az
egész világ, még a pogányok előtt is. A karácsonykor megszületett és
születésekor látható emberi testben megjelent Jézusban most megmutatkozik,
feltárul az emberiség számára mindaz, ami őbenne láthatatlan, azaz
istensége. A történet fő mondanivalója az, hogy Jézust Istennek kijáró
hódolattal tisztelik. A mai ünnep másik elnevezése: háromkirályok napja.
Ez nem szorul magyarázatra, bár itt is megjegyezzük, hogy csupán az
ajándékok – arany, tömjén és mirha – számából következtethetünk arra, hogy
hárman lehettek, illetve az ajándékok értékes volta utalhat arra, hogy
előkelő, tehetős személyek, talán uralkodók, királyok lehettek. Az
ünnepnek sajátos magyar elnevezése: vízkereszt. Az név arra az időkre
nyúlik vissza, amikor e napon ünnepelték Jézus megkeresztelkedését is,
illetve vízszentelést tartottak ekkor.

Máté evangéliumának ismétlődő témája a hit és a hitetlenség
szembeállítása, amely többször a pogányok hite és Izrael hitetlenségeként
jelenik meg. Itt is ezzel találkozunk. Miközben a pogány származású
bölcsek hittel fogadják, és isteni jelként értékelik a csillag
megjelenését, majd pedig nyomában járva Isten-kereső emberekként indulnak
útnak, addig a jeruzsálemi királyi udvarban maga az uralkodó és a vallási
vezetők közömbösen, érdektelenül viselkednek, illetve Heródesben a
gyűlölet és a hatalomféltés érzése támad, ami éppen ellenkezője a bölcsek
hitének.
A bölcsek hódolatában felismerhetjük az Egyház küldetését, emberi életünk
célját: Isten felé tartunk, hogy kifejezzük előtte hódolatunkat. Érdemes
elindulnom Isten útján, a hit útján. Érdemes engednem, hogy Isten jelekkel
vezessen ezen az úton. Ne a Messiás születésének helyét pontosan ismerő
írástudók legyenek a példaképeim, akik egyetlen lépést sem tesznek, hogy
utánajárjanak a jövendöléseknek, hanem a bölcsek, akik vállalják a
fáradságos, nehéz, veszélyekkel járó utat. Igen, elindulok a bölcsekkel,
hogy kifejezzem hódolatomat Isten Fia előtt és átadjam neki ajándékként a
hitemet.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Karácsony éjszakáján felkerekedtünk és a
pásztorokkal együtt felkerestünk téged, a betlehemi gyermeket, aki emberi
arcodat, emberi természetedet mutattad meg nekünk. A mai ünnepen lélekben
újra elindulunk, hogy a napkeleti bölcsekkel együtt kifejezzük neked, az
Istennek hódolatunkat. Küldj nekünk jelet! Mutasd nekünk az utat! Adj
nekünk bölcsességet, hogy felismerjük a jelet és adj erőt, hogy az általad
mutatott úton járva eljussunk hozzád, a mi Megváltónkhoz és Üdvözítőnkhöz!
Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!