Abban az időben, amikor Jézus az egyik városban tartózkodott, talált ott
egy leprával borított férfit. Mihelyt a leprás meglátta Jézust, arcra
borult előtte, és kérlelte: „Uram, ha akarod, meggyógyíthatsz engem.”
Jézus kinyújtotta kezét, megérintette, és így szólt hozzá: „Akarom,
tisztulj meg!” Erre azonnal elhagyta őt a lepra. Jézus meghagyta neki,
hogy senkinek se szóljon. „Menj inkább – mondta –, mutasd meg magadat a
papnak, és gyógyulásodnak bizonyságául ajánld fel tisztulásodért az
áldozatot, amint Mózes rendelte!” A gyógyítás híre mégis egyre jobban
elterjedt. A nép nagy tömegben tódult Jézushoz, hogy hallgassa, és
betegségeiből gyógyulást nyerjen. Ő azonban inkább egy magányos helyre
vonult vissza, hogy imádkozzék.
Lk 5,12-16

Elmélkedés:

A mai evangéliumban érdemes odafigyelnünk az idő múlását jelölő szavakra.
A leprás „mihelyt” meglátta Jézust, arcra borult előtte. Jézus szavára
„azonnal” meggyógyult. Majd pedig a gyógyítás híre „gyorsan” elterjedt a
környéken.
A hit azonnali cselekvésre ösztönzi a gyógyulni vágyó embert. Nem várhat,
nem tétovázhat, különben élete nagy lehetőségét szalasztja el. Ha nekiáll
mérlegelni, s azon tűnődni, hogy vajon Jézus tud-e segíteni rajta, ő
közben könnyen továbbléphet. Ha nincs meg benne a bátorság, hogy
megszólítsa Jézust, ő másokkal fog beszélni. Ha a leprás betartja a mózesi
törvényeket, amely szerint az ilyen bőrbetegségben szenvedő betegek nem
érintkezhetnek az egészségesekkel és távolságot kell tartani tőlük, akkor
soha nem gyógyult volna meg. A leprás ezért azonnal cselekszik, odalép
Jézushoz és leborul előtte. Leborulásában és kérésében kifejezi hitét,
hogy Jézus tud rajta segíti.
Az Úr szintén azonnal cselekszik. Szavára a gyógyulás rögtön megtörténik.
Ő sem késlekedik, s nem késlelteti az isteni irgalom megnyilvánulását. Ő
is átlépi a törvényi előírásokat, amikor nem húzódik vissza a leprástól és
nem küldi távolabb. Az irgalmas Jézus magához engedi a beteget, hogy
gyógyultan bocsássa útjára.
A leprától való megtisztulás csodája a lelki megtisztulás vágyát ébreszti
fel bennem. Lelkemet elcsúfító bűneimmel bátran az irgalmas Isten elé
borulhatok, aki képes eltörölni azokat. Nincs okom kételkedni abban, hogy
Isten meg akar, meg fog bocsátani nekem. Miért késlekednék?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jézusom, Te mondtad: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak”.
Íme, most szavad csalatkozhatatlanságára támaszkodunk, és kérjük a
kegyelmet, hogy minden erőtlenségünkből, gyengeségünkből,
hitetlenségeinkből, reménytelenségeinkből és szeretetlenségeinkből emelj
ki minket, hogy Általad erős, a Te mértékedet tartó és szeretetteljes
életet élhessünk a Te dicsőségedre és az emberek megmenekülésére.