Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az
(Isten országáról szóló) evangéliumot: „Betelt az idő, közel van az Isten
országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”
Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András,
akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította
őket: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” Azok
rögtön otthagyták hálóikat, és követték őt. Amikor kissé továbbment,
meglátta Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálóikat
rendezgették a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták
apjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt a bárkában, és követték őt.
Mk 1,14-20

Elmélkedés:

Jézus azzal kezdi meg nyilvános működését, hogy közösséget hoz létre,
tanítványokat gyűjt maga köré. Egyáltalán nem korai ez még, hiszen ahol
elhangzik az ő tanítása ott nyomban közösség kezd formálódni, amelynek
középpontjában természetesen az ő személye áll. Két testvérpárt hív meg
először, Pétert és Andrást, valamint Jakabot és János. A meghívás kissé
furcsának tűnhetett a megszólítottak számára, akik aligha értették
teljesen, hogy mire is hívja őket a vándortanító, amikor emberhalászatról
beszél. A halászathoz értettek, ez volt a mesterségük, ezzel a munkával
biztosították családjuk megélhetését. Minden nap ezzel foglalkoztak, tehát
jól ismerhették mesterségük fogásait. De mit jelenthet az emberhalászat?
Ezt is hálóval kell végezni? Ehhez is kell egy jó bárka?
Nem tudhatták, hogy mit jelent az emberhalászat, mégis olyan erővel
ragadja meg őket Jézus hívása, hogy nem ellenkeznek, hanem azonnal
indulnak. Indulásuknál fontos az elhagyás, mindannak hátrahagyása, ami
korábbi életüket jelentette. Mert akit az emberhalászatra hívnak, s arra
vállalkozik, annak mindent el kell hagynia, s így kell Jézushoz
csatlakoznia. A kiválasztottakat új mesterségükre Jézus tanítja meg. Ennek
lényege az örömhír továbbadása, tanúságtétel mindarról, amit Jézustól
hallottak, s mellette tanítványként átéltek. Az emberhalászat azt
jelentette az apostolok számára, hogy tanúságtételükkel hitet ébresztenek
az emberekben.
Elérkezett az idő, hogy mi keresztények abbahagyjuk régi életünk „hálóinak
mosását,” és vállalkozzunk egy új életformára, az emberhalászatra.
Mindannyiunkat erre hív az Úr.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, te azt mondtad tanítványaidnak: Ti vagytok a világ világossága. A
fény világít, szórja sugarát és elűzi a sötétséget. Engedd, Uram, hogy én
is fénysugár lehessek! Hadd vigyem az öröm fényét az emberek közé, hiszen
én is a te kegyelmed fényességében élek! Hadd legyek akaratod szerint a
világosság gyermeke! Világítson az én életem is, hogy a téged kereső,
utánad vágyó lelkek általam hozzád találjanak.