Abban az időben Keresztelő János ezt hirdette: „Aki utánam jön,
hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, õ pedig Szentlélekkel
keresztel majd meg benneteket!” Ezekben a napokban történt, hogy eljött
Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelkedett Jánosnál a Jordánban.
És mindjárt, amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a
Lélek, mint egy galamb, leszáll rá. Az égből pedig szózat hallatszott: „Te
vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!”
Mk 1,7-11
A megkeresztelkedést követően elkezdődik Jézus nyilvános működése. A
jelenetnél és a későbbiekben is látni fogjuk, hogy Jézus az Atyától kapott
hatalomnál fogva cselekszik, akinek tetszése és jóakarata a Fiún nyugszik.
De megnyilvánul a három isteni személy egysége is. Az Atya szózata
hallatszik az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem”.
A második isteni személyre, a Fiúra eközben leszáll a Szentlélek galamb
alakjában. Az ünnep azt is jelzi számunkra, hogy Isten megosztja velünk
Fiát és Lelkét.
Keresztelő János látta, hogy a Szentlélek galamb képében leszáll
Jézusra. Ez hasonlít arra, mintha egy villanyszerelő azt mondaná; látta
az elektromos áramot. Nyilvánvaló, hogy képtelenség. Csak a hatásait
látjuk.
Ami nem látható, arra a jeleiből és hatásaiból következtetünk. De
mégis... Vajon ki látja jobban az elektromos áramot? A szakember, vagy
egy olyan valaki, aki csak kicserélni tudja az égőt? S vajon ki látja
jobban a Szentlelket? Az, aki a világ dolgait csak tárgyként kezeli,
amely szabadon adható és vehető, vagy az, aki mindenben és mindenkiben
észreveszi a lelket, a benne rejlő szellemi többletet? Így a hívő ember
számára minden élővé válik, a nem hívő számára pedig minden élettelenné.
Kommentáld!