Egyszer, amikor az Úr szombaton vetések között járt, tanítványai útközben
tépdesni kezdték a kalászokat. Ezért a farizeusok megszólították: „Nézd,
olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!” Jézus ezt felelte nekik:
„Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt nélkülözött
és éhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a
megszentelt kenyereket, és adott belőle társainak is, pedig ezeket a
kenyereket csak a papoknak volt szabad megenniük.” Majd ezt mondta nekik:
„A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Azért az Emberfia
ura a szombatnak is.”
Mk 2,23-28

Elmélkedés:

A tegnapihoz hasonlóan a mai evangéliumban újabb vitás kérdés kerül elő,
amely a szombati nyugalom megtartását szabályozó mózesi törvényekről szól.
Jézus tanítványai egy szombati napon az érő gabona mellett elhaladván
néhány kalászt letéptek és a magokat eszegették. E cselekedetüket a
farizeusok munkának tekintették, és azonnal szóvá tették Jézusnak, hogy
ezzel megszegték a szombatra vonatkozó előírásokat, s neki, a Mesternek
ezt nem szabadott volna megengedni. Jézus nem ad igazat a kérdezőknek és
kijelenti: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért” (Mk
2,28), azaz a törvényeknek az emberek érdekeit kell szolgálniuk. Ha ez nem
valósul meg, túl lehet lépni a törvényeken. De legyünk óvatosak! Nem a
törvények, előírások önkényes felülbírálásáról van szó, hanem arról, hogy
az olyan alapvető emberi szükségletek, mint például az étkezés, előbbre
való a törvények szószerinti megtartásánál.
A szombati pihenőnap azt a célt szolgálta, hogy az ember ne váljon a munka
rabszolgájává, hanem jusson idő a pihenésre és az istentiszteletre.
Számunkra, keresztények számára, akik Krisztus feltámadását vasárnaponként
ünnepeljük, a vasárnapi munkaszünet szolgálja a pihenést és a szentmisén
való részvétel szolgálja a lelki feltöltődést.
A vasárnap a hit napja számomra. A szentmisén Isten szavát hallgatom, és
Krisztus testét veszem magamhoz. Találkozom a hozzám szóló és engem éltető
Istennel. A szentmise alkalmat ad arra, hogy – a liturgia részeként –
megvalljam hitemet. A vasárnap a hitben való megújulás napja.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mennyei Atyám, köszönöm neked, hogy szüleimen keresztül számtalan
jótéteményben részesítettél. Fizess meg nekik a sok jóért, amit velem az
első naptól kezdve tettek; és segíts, hogy hálás lehessek irántuk. Áldd
meg munkájukat és fáradozásukat, tartsd meg őket jó egészségben,
vigasztald őket a megpróbáltatások idején. Engedd, hogy gazdagodjanak a
jóban és őrizd meg őket minden rossztól. Áldd meg testvéreimet is és
minden rokonomat. Ne engedd, hogy családunk egy tagja is elvesszék örökre,
hanem egyesíts mindannyiunkat újra örök atyai házadban.