Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk:
Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden
teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az
elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket
űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha
valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és
azok meggyógyulnak.
Mk 16,15-18

Elmélkedés:

Szent Pál apostol megtérésének mai ünnepén sok mindenről elmélkedhetnénk.
Sokat tanulhatnánk abból, hogy a Krisztussal való találkozás miként
változtatta meg az ő életét, a Damaszkuszba vezető úton átélt látomást
követően miként történik az ő szívbeli megtérése. Tanulságos volna
számunkra, ha átgondolnánk, hogyan készült fel Pál a Krisztustól kapott új
küldetésére. Ha pedig gondolatban, lélekben végigjárnánk vele apostoli
útjait, bizonyára magunk is megéreznénk lelkesedését, bátorságát, amely
elengedhetetlen a missziós munkához.
Idén, a Hit évében talán érdemes egy másik oldalról közelednünk
személyéhez, apostoli munkájának titkához. Szent Pál apostol megértette,
hogy a hit terjesztése, a hit továbbadása Jézus Krisztus örömhírének
elmondását jelenti. Ezért válik az evangélium hirdetőjévé, szenteli egész
életét annak, hogy Krisztus örömhírét hirdesse a pogány népeknek.
Pál apostol így foglalja össze saját feladatát a rómaiakhoz írt levelében:
„Krisztus által nyertük a kegyelmet és az apostoli küldetést, hogy neve
dicsőségére munkálkodjunk a hitért minden nép között.” Más fordításban így
olvassuk: „Krisztus által nyertük a kegyelmet és az apostoli küldetést,
hogy neve dicsőségére a hitben való engedelmességet hirdessük minden nép
között” (Róm 1,5). A „hitért való munkálkodás” és a „hitben való
engedelmesség hirdetése” tulajdonképpen ugyanazt jelenti. Az első
kifejezés inkább a hithirdető szemszögéből nézi a feladatot, azaz
munkálkodni, fáradozni kell a Krisztusban való hit terjesztéséért. A
második kifejezés inkább a címzettek, a megszólítottak oldaláról szemléli
ugyanezt, amikor kiemeli, hogy a hit elfogadása az Istennek való
engedelmességet jelenti. Mindehhez egy dolgot kell még hozzáfűzni:
Természetesen csak a hit engedelmes elfogadását követően válhat valaki a
hit hiteles hirdetőjévé. Szent Pál apostol leveleiből számos részletet
idézhetnénk, amelyben a hittel foglalkozik. Most csak egyet említsünk,
amely bizonyára erősíteni fogja bennünk az evangélium hirdetésének
lelkületét. Pál apostol arra buzdítja munkatársát, Timóteust, hogy
táplálkozzon a hitnek és az igaz tanításnak szavaival, amelynek követője
lett (vö. 1Tim 4,6), majd pedig felszólítja, hogy legyen a hitben példakép
a közösség tagjai számára (vö. 1Tim 4,12).
Talán jogosan értelmezzük úgy a népek apostolának ezen írását, hogy annak
nem csupán egyetlen személy, azaz Timóteus a címzettje, hanem mindazok,
akik a hit terjesztésén fáradoznak. Ebbe a kiszélesített körbe én is
beletartozom. Mennyire fontos számomra, hogy a hitnek és a krisztusi
tanításnak szavaival naponta táplálkozzak? Követem-e ezt a tanítást, s
követem-e magát Krisztust? Hitem megvallásával és megélésével példakép
vagyok-e azok számára, akiknek hite megerősítést vár?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus, azért imádkozom hozzám, hogy üldözötten is boldognak érezzem
magam. Bár a világban élek, mégsem vagyok a világé, hanem egészen a tiéd
akarok lenni. A világ sokszor talál rá alkalmat, hogy megzavarja
törekvésemet feléd. Add nekem a hűség kegyelmét, a hitben való kitartás
kegyelmét, a hitben való növekedés kegyelmét, és a végső állhatatosság
kegyelmét, hogy eljussak örök Országodba!