Egy alkalommal Jeruzsálemből írástudók jöttek (Kafarnaumba), és azt
híresztelték Jézusról: „Belzebub szállta meg”, és: „A gonosz lelkek
fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Ám ő magához hívta őket,
és példabeszédekben szólt hozzájuk: „Hogyan űzhetné ki a sátán a sátánt?
Ha egy ország meghasonlik önmagával, az az ország nem maradhat fenn. Ha
egy család meghasonlik önmagával, az a család nem maradhat fenn. Ha a
sátán önmaga ellen támad és meghasonlik önmagával, akkor nem maradhat
fenn, hanem elpusztul. Az erősnek házába nem törhet be senki, és nem
ragadhatja el a holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi az erőset; így
viszont már kirabolhatja a házát. Bizony, mondom nektek, hogy az emberek
fiainak minden bűnt megbocsátanak, és minden káromlást, bárhogyan is
káromkodnak. De aki a Szentlelket káromolja, az soha nem nyer bocsánatot,
azt örökös bűn terheli.” (Azért mondta mindezt Jézus), mert azt
terjesztették: „Megszállta a tisztátalan lélek.”
Mk 3,22-30

Elmélkedés:

Jézus csodái közül talán a leginkább érdekesek az ördögűzések voltak.
Manapság a pszichés betegségek körébe sorolnánk azokat a lelki természetű
zavarokat, amelyeket abban az időben az ördögtől, a gonosz lélektől való
megszállottságnak tartottak. A betegség eredete és természete egyaránt
ismeretlen volt az emberek számára, ezért annak hirtelen, váratlan
megszűnését sem értették. Jézus több esetben gyógyít meg ilyen betegeket,
azaz kiűzi belőlük a gonosz lelket.
Egy ilyen csodája miatt kezdték el híresztelni róla, hogy magával az
ördöggel szövetkezik, különben nem volna képes ilyen cselekedetekre. Jézus
visszautasítja ezt a hamis vádat, s rámutat annak belső
ellentmondásosságára. Valójában Jézus cselekedetében Isten működése
figyelhető meg. Az isteni irgalom szabadítja meg a gonosz befolyásától
ezeket a megszállottakat. A háttérben tehát Isten és a gonosz küzdelme
zajlik az emberek lelkéért. Az ördögűzések azt mutatják, hogy e harcban
Isten az erősebb, ő győzedelmeskedik. A gonosz viszont – természete
szerint – nem nyugszik bele a vereségbe, hanem újra és újra próbálkozik. E
küzdelem közepette emberként nem viselkedhetek passzívan, döntést kell
hoznom, hogy kinek engedem át a szívem, lelkem feletti uralmat.
Megnyugtatásul gondoljunk arra, hogy ha valaki a rossz úton jár, s
cselekedetei arról árulkodnak, hogy a gonosz uralkodik rajta, ebbe a
helyzetbe Isten sem nyugszik bele. Mert nem akarja, hogy egyetlen emberi
lélek is elvesszen.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jézus, föltámadt Urunk! Te a szívet nézed és nem a külsőt. Lelkünk mélyén
néha így szólítunk meg: Jézus Krisztus, nem vagyok méltó hozzád, de
egyetlen szavadtól megnyugszik, gyógyulást talál a lelkem. Krisztusunk, te
nem vagy kínjaink és aggodalmaink okozója, mint inkább állandó jelenléted
felkelti szívünkben a Veled való közösség örömét.