Amikor Jézus a Genezáreti-tó partján tanított, nagy tömeg gyűlt köréje.
Ezért hajóba szállt, és egy kissé beljebb ment a parttól, a tömeg pedig a
tó partján maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenről beszélt nekik.
Így kezdte tanítását: „Halljátok csak! Kiment a magvető vetni. Amint
vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az égi madarak, és
fölcsipegették. Némely mag köves helyre esett, ahol nem volt elég talaja.
Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor azonban kisütött
a nap, megperzselődött, és mivel nem volt elég erős gyökere, elszáradt.
Némely mag pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek,
elfojtották, úgyhogy nem hozott termést. A többi mag jó földbe hullott,
kikelt, felnőtt, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést
hozott.” Jézus így fejezte be szavait: „Akinek füle van, hallja meg!”
Amikor egyedül maradt, tanítványai és a tizenkét apostol megkérdezték
tőle, mi a példabeszéd értelme, így válaszolt nekik: „Ti megtudhatjátok
Isten országának titkát, a kívülállók azonban csak példabeszédekben
hallanak róla: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy
megtérjenek, és bocsánatot nyerjenek. Azután így folytatta: „Nem értitek
ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? A
magvető az, aki az igét hirdeti. Azok, akikben útfélre hull a tanítás,
meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, és kitépi szívükből az
elvetett igét. Azok, akiknél köves talajra hullt a mag, amikor hallják a
tanítást, szívesen hajlanak rá; de nem ver bennük gyökeret, mert
(állhatatlanok), csak a pillanatnak élnek. Ezért, ha szorongatás vagy
üldözés éri őket az Isten igéje miatt, hamarosan meginognak. Azok pedig,
akikben tövisek közé esik (az Isten igéje), meghallgatják ugyan a
tanítást, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és a többi földi
szenvedély rabul ejtik őket; és elfojtják az igét, úgyhogy nem hoz bennük
gyümölcsöt. Végül vannak olyanok, akikben az ige jó földbe hullott.
Hallják a tanítást, magukévá is teszik, és harmincszoros, hatvanszoros,
sőt százszoros termést hoznak.”
Mk 4,1-20

Elmélkedés:

Az Isten országát bemutató beszédsorozatot a magvetőről szóló példabeszéd
nyitja meg Szent Márk evangéliumában. Ezt olvashatjuk a mai napon. Korának
tanítási módszerét alkalmazva Jézus is a mindennapi életből vett
hasonlatokkal szemlélteti mondanivalóját, ahogyan ezt más tanítók is
tették. A hallgatóság nagyobb részét kitevő egyszerű emberek e
példabeszédekkel, szemléletes képekkel könnyebben megértették és
megjegyezték a mondanivalót, a tanulságot.
„Kiment a magvető vetni” (Mk 4,3) – kezdi Jézus a beszédet, majd
részletesen elbeszéli, hogy a munka során nem csak a jó földbe hullott
mag, hanem az útszélre, a kövek és bogáncsok közé is. Később a beszédet
részletesen is megmagyarázta tanítványainak és apostolainak.
Az emberek, akik csak a példázatot hallották és az ahhoz fűződő
magyarázatot nem, bizonyára könnyen maguk elé tudták képzelni a jelenetet,
hiszen a felnőtt férfiak már végeztek ilyen munkát. Jól tudták, hogy az
elvetett mag az időjárás okozta sok veszélynek van kitéve, de istenhívő
emberek lévén azt is tudták, hogy a jó termés kinek köszönhető.
Érdemes felfigyelnünk a magot vető ember bizalmára, aki kötelessége
teljesítése után a mag kikelését, növekedését Istenre bízza. Abban a
pillanatban, amikor a mag kihullik kezéből és a földbe esik, az irányítás
is kihullik kezéből. Istentől függ, hogy milyen lesz a munka eredménye.
Az igehirdetőkben, a hit terjesztőiben, a krisztusi tanítás hirdetőiben
ugyanennek a bizalomnak kell élnie. Istentől függ, hogy mi lesz
szolgálatuk eredménye. Ő adja az Isten országának növekedését.
© Horváth István Sándor