Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a
gerázaiak földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy
tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott,
és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték és
láncra verték, de a láncokat eltépte, és a bilincseket összetörte. Senki
sem bírt vele. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott,
folyton kiabált, és kövekkel ütötte-verte magát. Amint messziről meglátta
Jézust, odafutott. A földre vetette magát előtte, és hangosan így
kiáltott: „Mi bajod velem, Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az Istenre
kérlek, ne gyötörj!” Jézus ráparancsolt ugyanis: „Tisztátalan lélek,
takarodj ki ebből az emberből!” Erre Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?”
Azt válaszolta: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” Nagyon kérte Jézust,
hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Akkor éppen egy nagy sertéskonda
legelészett ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól:
„Küldj minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!” Jézus beleegyezett.
Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a mintegy
kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba rohantak,
és a vízbe fúltak. Őrzőik erre elfutottak, hírét vitték a városba meg a
tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve
látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, most
felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre megdöbbentek. A szemtanúk elmondták
nekik, hogy mi történt a megszállottal és a sertésekkel. Ekkor kérlelni
kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból. Amikor Jézus hajóra szállt, az
imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. Ő azonban nem engedte,
hanem így szólt hozzá: „Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen
nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!” Az el is ment,
és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele
Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott.
Mk 5,1-20

Elmélkedés:

A mai evangélium egy érdekes csodáról, egy gonosz lélektől megszállt ember
gyógyulásáról számol be. Az embert megszállva tartó gonosz lélek rögtön
felismeri Jézusban az Isten Fiát. Tudja, hogy hatalma nagyobb az
emberekénél, de azt is, hogy Jézusnál mégsem erősebb. Más hasonló
csodáknál is megfigyelhetjük, hogy Jézus isteni ereje nagyobbnak bizonyul
a gonosznál. Ebben az esetben Jézus érdekes módon tesz csodát. A gonosz
lélek kérésére Jézus megengedi, hogy az emberből való távozás után a
sertésekbe költözzön. Jézus nem bánja, hogy az állatok odavesznek, hiszen
egy ember megmentése fontosabb számára. A városlakók azonban másként
látják a helyzetet. Ők inkább az állataikat sajnálják, ezért azt kérik,
hogy a csodatevő távozzon vidékükről.
Ebben a jellegzetes ördögűzési csodában az emberek számára szabadulást,
megváltást hozó Jézus és a gonosz lélek küzdelmét láthatjuk. A gonosz –
természeténél fogva – állandóan ellentmond Istennek. Hazugságával az
embert is megtéveszti, s arra próbálja rávenni, hogy szálljon szembe
Istennel, tagadja meg törvényeinek teljesítését. Ezek a kísértések sokszor
nehezen felismerhetők, mert a gonosz megtéveszt bennünket, s jónak tűnteti
fel azt, ami valójában rossz. Ha valaki megszokja, hogy bűnben él, már fel
sem tűnik számára, hogy letért az Isten útjáról. A gonosz lélek emberek
feletti hatalmát töri meg Jézus, akit azért küldött az Atya, hogy
szabadságot hozzon számunkra. Ne ragaszkodjak bűneimhez, hanem fogadjam el
Isten szabadítását!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus, vedd le rólam bűnös életem terheit, amelyek megakadályoznak
abban, hogy egészen neked adjam magamat! Hallom, érzem, hogy hívsz engem
az elkötelezett életre, amely középszerűségem feladását jelenti, hogy
érted a nagyobb jót válasszam. Nem magamra akarok építeni, hanem terád, a
biztos alapra, aki szolgálatot kérsz tőlem, hogy jócselekedeteimben a te
jóságod ragyogjon fel az emberek számára.