Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte
őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta
nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret,
sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot
ne vegyenek magukra.
Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott
addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak
be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is
rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” Azok elmentek, s
hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal
megkenve sok beteget meggyógyítottak.
Mk 6,7-13

Elmélkedés:

Názáretben tett sikertelen fellépését követően Jézus missziós útra küldi
apostolait. E küldés nem a tanítványok szélesebb körét érinti, hanem csak
azt a tizenkét személyt, akiket az Úr kiválasztott. Az apostolokat Jézus
küldi és nem saját elhatározásukból indulnak útnak. Ennek következtében
nem a maguk igazságát, vagy igazságnak vélt gondolataikat tanítják, hanem
azt hirdetik, amit Mesterük bízott rájuk. Az ő követségében járnak, róla
tesznek tanúságot.
Az útnak induló apostoloknak Jézus egészen konkrét gyakorlati tanácsokat
ad: vándorbotjukon kívül ne vigyenek magukkal semmit, sem kenyeret, sem
tarisznyát, sem pénzt. Napjainkban talán szívesen értelmeznénk ezeket a
tanácsokat korhoz kötött kéréseknek, amelyet mostanában már nem kell
komolyan venni, de nem így áll a dolog. Napjaink igehirdetőinek ugyanúgy
szólnak ezek a tanácsok, mint egykor az apostoloknak. Mi rejlik e kérések
hátterében? Jézus teljesen eszköztelenül indítja útnak az apostolokat,
akik egyedül az ő tanítását és csodatevő hatalmát vihetik magukkal.
Mindkettő csak akkor hatékony, ha Jézus nevében tanítanak és az ő nevében
tesznek csodát. Vajon napjainkban fel merjük-e vállalni a teljes
eszköztelenséget? Rá merjük-e bízni magunkat Istenre? Hiszünk-e abban,
hogy látványosságok nélkül is van ereje Krisztus tanításának? Vállalom-e
minden tekintetben Jézus életformáját, hogy az örömhírt közvetítsem a
világban? Vállalom-e mindenben Krisztus sorsát?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus, nyisd meg szívemet az elveszett bárány reményére, hogy minden
eltévedésem és bűnöm ellenére te keresel engem, s nem engeded, hogy örökre
elvesszek. Add szívembe a megtalált bárány örömét, aki újra biztonságban
érezhetem magam a te közeledben! Add, hogy őszintén megbánjam bűneim és
megtapasztaljam a te végtelen irgalmadat!