2013. március 23. – Szombat

Lázár feltámasztása után a Mártához és Máriához jött zsidók közül sokan
hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban elmentek
a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és a
farizeusok összehívták a főtanácsot, és így tanakodtak: „Mit tegyünk? Ez
az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek
majd benne. Aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket és
népünket.” Közülük az egyik, Kaifás, aki abban az évben főpap volt, ezt
mondta nekik: „Ti nem tudtok semmit. Gondoljátok csak meg: jobb, ha egy
ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!” Ezt pedig
nem magától mondta, hanem mint annak az évnek főpapja prófétaként
megjövendölte, hogy Jézus a népért hal meg; sőt, nemcsak a népért, hanem
hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit. Attól a naptól kezdve
megegyeztek abban, hogy megölik őt. Ezért Jézus nem mutatkozott többé
nyilvánosan a zsidók előtt, hanem visszavonult a pusztaság melletti
vidékre, egy Efraim nevű helységbe, és ott tartózkodott tanítványaival
együtt. Közeledett a zsidók húsvétja. A vidékről már az ünnepek előtt
sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték
Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: „Mit gondoltok, eljön-e
az ünnepre?” A főpapok és a farizeusok ugyanis ekkor már kiadták a
rendeletet, hogy aki tud valamit Jézus tartózkodási helyéről, jelentse,
hogy elfoghassák őt.
Jn 11,45-57

Elmélkedés:

János evangélista szerint Jézus megölésének közvetlen kiváltó oka az volt,
hogy Lázár feltámasztása miatt sokan hittek benne. Ezt megelőzően Jézus
kijelentéseket tett arról, hogy ő az Isten Fia, amelyet sokan hittel
fogadtak. Ez vezetett ahhoz, hogy a zsidó főtanács ülést tartson. Erről a
tanácskozásról számol be részletesen a mai evangélium. Döntésükkel
valójában megelőlegezik a halálos ítéletet. Ha sikerül elfogniuk és maguk
elé állítaniuk a nép előtt nagy tekintélynek örvendő Jézust, akiben egyre
többen hisznek, akkor ennek a vizsgálatnak egyetlen kimenetele lehet:
Jézusnak meg kell halnia.
Az evangélista úgy írja le a halálos ítélet kimondását, hogy közben
tanítást ad Jézus halálának értelméről. Ezek szerint ő az egész népért és
az egész emberiségért hal meg. A hitet elutasítók döntésükkel Jézus földi
életének utolsó szakaszát nyitják meg, s ettől kezdve már csak az alkalmat
várják, hogy elfoghassák, elítélhessék és megölhessék. Ide vezet a
hitetlenség útja. Az ügyet politikai síkra terelik azzal, hogy Jézust a
nép lázítójaként kezelik, aki elutasítja a római fennhatóságot. Inkább ő
haljon meg egyedül, minthogy lázadás törjön ki, s a rómaiak az egész zsidó
népet elpusztítsák egy ilyen lázadás leverésével.
Az ítéletet követően megindul Jézus keresése. A húsvét előtti napok
mozgalmasságát ez a keresés adja. A főtanács azért keresteti, mert halálát
akarják, a másik oldalról a nép azért keresi, mert hisz benne és hallgatni
szeretné tanítását. Én miért keresem Jézust? Keresem-e őt?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Eljöttem Hozzád, Jézus, hogy érintésedet fogadjam, mielőtt megkezdem a
napot. Pihentesd meg tekinteted tekintetemben, segíts, hogy munkámat
barátságod biztonságának tudatában végezhessem. Töltsd be gondolataimat,
hogy kitartsak a lárma sivatagában is, engedd, hogy áldott sugaraid
beragyogják elmém rejtett zugait, és adj nekem erőt azokért, akiknek
szükségük van rám. Boldog Kalkuttai Teréz