A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak
hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha
kezetekbe juttatom Jézust?” Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől
kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik. A
kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel
fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Ő így
felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki:
A Mester üzeni: Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a
húsvéti vacsorát.” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik,
és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét
tanítvánnyal asztalhoz telepedett. Miközben ettek, így szólt hozzájuk:
„Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!” Erre nagyon
elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így
válaszolt: „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az
Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát
elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!” Erre
Júdás, az áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?” Ő így
felelt: „Te magad mondtad!”
Mt 26,14-25

Elmélkedés:

Miközben Jézus már arra gondol, hogy a szenvedése előtti utolsó vacsorán
szeretetének nagy jelét mutatja majd tanítványainak, egyikük, Júdás már az
alkalmat keresi, hogy elárulja Mesterét. Ez a szándék és persze a
kapzsiság vezeti őt a főpapokhoz. Az alku hamar megszületik. A vérdíj
harminc ezüstpénz. Mária a háromszáz dénárba kerülő drága olajat sem
sajnálta az Úrtól, Júdás megelégszik ezzel a harminc ezüst dénárral az
árulásért.
Az árulás ténye nem csak Jézus számára volt megrázó, hanem számunkra is.
Miért árulta el Júdás Jézust? – tesszük fel a kérdést. A szentírástudósok
szerint több oka is lehetett ennek. Az egyik magyarázat az lehet, hogy
Júdásnak más elképzelése volt a Messiás által létrehozott országról mint,
amit Jézus akart, s csalódottság motiválta. Más vélemények szerint
egyszerűen csak a kapzsiság, a pénzsóvárság vezette Júdást. Az árulás okát
pontosan nem tudjuk, a gonoszság titka marad.
Mindenesetre a jelenettel világosan kiderül, hogy ki kivel van. A történet
szereplőit, szándékaikat és feladatukat ismerjük. Az előkészületek
megtörténtek, hamarosan kezdődik a drámai történet. A történet, amely
sokak számára csupán egy ember tragédiájának tűnik, de amely valójában
Isten terve szerint zajlik. Elkezdődik a történet, amely a mi
megváltásunkról és üdvösségünkről szól, s amelynek főszereplője Jézus, az
Isten Fia.
Elkezdődik Jézus szenvedésének története, amelynek nem szemlélője vagy
kíváncsi nézője vagyok, hanem én is szerepet kapok. Helyem van az utolsó
vacsora termében. Ott vagyok a keresztúton a kísérők között és oda kell
állnom a kereszt alá. Ha együtt vagyok Jézussal a szenvedés óráiban,
megértem majd, hogy miről tanúskodik, mit üzen, mit hirdet az ő üres
sírja.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm neked mindazt, amivel mindennap
elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik
ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan Jóság! Milyen sokat tettél
azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy
sokan nem szeretnek Téged? Szent kegyelmeddel elhatározom, hogy amennyire
csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenekfelett!