2013. április 6. – Szombat

Miután húsvétvasárnap reggel Jézus feltámadt, először Mária Magdolnának
jelent meg, akiből (annak idején) hét ördögöt űzött ki. Magdolna elment,
és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. Amikor a
tanítványok meghallották, hogy Jézus él, és hogy Magdolna látta őt, nem
hitték el neki. Ezután Jézus más alakban megjelent két tanítványnak
útközben, amikor vidékre mentek. Ezek visszatértek, és közölték a hírt a
többiekkel, de ők nekik sem hittek. Végül megjelent Jézus a tizenegy
(apostolnak), amikor éppen asztalnál ültek. Szemükre vetette
hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik
látták őt feltámadása után. Azután így szólt hozzájuk: „Menjetek el az
egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!”
Mk 16,9-15

Elmélkedés:

A feltámadás első hirdetői hiába mondták el az apostoloknak találkozásukat
az Úrral, ők ezt nem hitték el. Mária Magdolna és az emmauszi két
tanítvány is a hitetlenségbe ütközött. A tanítványok nem hittek nekik és
nem hittek a feltámadásban. E hitetlenség miatt kapnak szemrehányást
Jézustól, amikor végre nekik is személyesen jelenik meg.
A jelenetből kiderül számunkra, hogy az emberi tanúságtétel ugyan segíthet
másokat a hit útján, de a személyes találkozás ennél jelentősebb. Később
Tamás apostol sem hisz társainak, és saját szemével szeretné látni a
Feltámadottat. Emberileg érthető lehet ez a hitetlenség, de Jézus számára
mégis elfogadhatatlan tanítványainak hitetlen magatartása. Ismét egy
világos példa arra, hogy a hit nem minden ember számára magától értetődő.
A valódi hit azt kívánja tőlünk, hogy biztos ismeretek és tudás nélkül is
bízzunk a másik félben és az ő szavában. A bizalom feltételezi
jóindulatunkat, amely igazmondónak tartja a másikat. De nem felejthetjük
el azt sem, hogy még a hívő embert is időnként megkísérti a hitetlenség.
Ezért kell szüntelenül kérnünk Jézust: Növeld bennünk a hitet!
Az evangélium kapcsán a következő kérdések merülnek fel: Elfogadom-e,
elhiszem-e mások tanúságtételét Jézusról? Törekszem-e a rendszeres
találkozásra Jézussal az imádságban és a szentáldozásban? Tanúságot
teszek-e találkozásaim élményéről és hitemről, hogy mások is eljussanak a
hitre? Indulok-e hirdetni Krisztus evangéliumát?
© Horváth István Sándor
 
Imádság:

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm Neked mindazt, amivel mindennap
elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik
ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan Jóság! Milyen sokat tettél
azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy
sokan nem szeretnek Téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire
csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenek fölött!