Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak: „Az én Atyám szüntelenül
munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is.” E szavak hallatára a zsidók még
inkább az életére törtek, mert nemcsak a szombati nyugalmat szegte meg,
hanem Istent Atyjának mondta, és így egyenlővé tette magát Istennel. Jézus
azonban tovább hirdette: „Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú semmit sem
tehet önmagától. Csak azt teheti, amit az Atyánál lát. Amit ugyanis az
Atya cselekszik, azt cselekszi a Fiú is. Az Atya szereti a Fiút, és
mindent megmutat neki, amit cselekszik. Sőt még nagyobb dolgokat is mutat
majd neki, hogy csodálkozzatok rajta. Amint ugyanis az Atya halottakat
támaszt föl és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.
Az Atya nem ítél meg senkit sem, hanem az ítéletet egészen a Fiúra bízta,
hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tiszteli. Aki a Fiút
nem tiszteli, az nem tiszteli az Atyát sem, aki a Fiút küldte. Bizony,
bizony, mondom nektek: aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki
engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már
átment a halálból az életre. Bizony, bizony, mondom nektek: eljön az óra –
sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát.
Meghallják, és életre támadnak. Amint ugyanis az Atyának élete van
önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. A Fiúnak
hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne
csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten
Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak
az életre; akik rosszat tettek, feltámadnak a kárhozatra. Én önmagamtól
semmit sem tehetek. Amint (Atyámtól) hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem
igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki
küldött engem.”
Jn 5,17-30

A döntést, hogy az örök életre vagy a kárhozatra akarok-e kerülni, én
magam hozom meg életem tetteivel. Tehát nem arról van szó, hogy az
ítéletkor hallom majd először Isten szavát és tudatja velem törvényeit.
Már most hallom Isten Fiának szavát, és rajtam áll, hogy elfogadom azt
vagy nem. Én döntök arról, hogy Krisztus tanítása szerint akarok-e élni az
örök boldogság felé haladva, vagy inkább a kárhozat boldogtalanságát
választom. Az evangélium arra szólít fel, hogy Jézus munkálkodjon bennem
és ne tegyek semmit nélküle. Az Ő akarata szerinti élet a boldogság.
© Horváth István Sándor
 
Imádság

Urunk, Jézus Krisztus, aki a kereszt súlya alatt megalázkodva
kinyilatkoztattad a világnak megváltásod árát, add meg minden embernek a
hit világosságát, hogy fölismerve Benned Isten és az ember Szenvedő
Szolgáját, legyen bátorságuk követni Téged ugyanezen az úton, mely a
kereszten és a kiüresedésen át a

vég nélküli életbe vezet.
Boldog II. János Pál pápa