Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő
megkérdezte tőlük: „Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében.
Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?” A zsidók ezt
válaszolták: „Nem a jócselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk
megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat.” Jézus ezt felelte:
„A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat
is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt – és az írás nem
veszítheti érvényét –, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt
és a világba küldött: Káromkodol! – mert azt mondtam, hogy Isten Fia
vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat
cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre
lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában.” Erre
ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből. Ezután Jézus
újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először keresztelt,
és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: „János ugyan
egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult.”
És sokan hittek Jézusban.
Jn 10,31-42

Jézus mindig tudatában van annak, hogy ő az Isten Fia, s ezt az emberekből
kiűzött gonosz szellemek is tudják. Péter vallomása azt mutatja, hogy az
apostolok számára is egyre világosabbá válik ez a tény. Jézus tanítását
hallgatva és csodáit látva joggal gondolhatják sokan, hogy igazak Jézus
állításai arra vonatkozóan, hogy Isten az ő Atyja. A főpap előtt is
megvallja, hogy ő az Isten Fia. Haláláig ragaszkodik ehhez az igazsághoz,
még akkor is, amikor úgy tűnik, hogy még az Atya is magára hagyta őt a
szenvedésben. Az Atyának való végsőkig kitartó engedelmessége és halála
minden kételyt eloszlat. A kereszthalált látva a százados megvallja, hogy
valóban Isten Fia. A kereszt az Isten Fiában való hitünk igazi forrása.
© Horváth István Sándor
 
 Imádság:

Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük
meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk. Te
türelmesen és alázatosan viseled az emberi élet terheit, miként
kereszthalálod és szenvedésed kínjait. Segíts, hogy napi fájdalmainkat és
konfliktusainkat, mint növekedésre kapott lehetőségeket fogadjuk, és így
egyre hasonlóbbá váljunk Hozzád. Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a
szenvedéseket, bízva abban, hogy Te támogatsz.