Abban az időben: Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk:
„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden
teremtménynek! Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az
elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket
űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha
valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és
azok meggyógyulnak.” Az Úr Jézus, miután ezeket elmondta nekik,
felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján. Ők pedig
elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr együtt
munkálkodott velük, és az igehirdetést megerősítette a jelek által,
amelyek kísérték őket.
Mk 16,15-20

Szent Márk e szavakkal kezdi írását: Jézus Krisztus, Isten Fia
evangéliumának kezdete. E kijelentés Márk személyes vallomása Jézusról.
Nem sokkal később azt találjuk az evangéliumban, hogy Jézus
megkeresztelkedésekor az Atya is tanúságot tesz Jézusról: Ez az én
szeretett Fia, őt hallgassátok – hangzik az égből hangja. Az evangélium
vége felé pedig egy pogány ember, a római katonák századosának vallomását
olvashatjuk: Ez az ember valóban Isten Fia volt. Az evangélista tehát a
hit útján vezet bennünket, olvasókat és észrevehetően az a szándéka, hogy
személyes vallomást tegyünk arról, hogy hiszünk Krisztusban, az Isten
Fiában. Vajon készek vagyunk-e arra, hogy tanúságot tegyünk a világban
hitünkről?
Horváth István Sándor

Imádság:
Istenünk: Jézus, a Te Fiad megígérte nekünk az Igazság Lelkét. Add, hogy
örökre velünk maradjon a Vigasztaló! Add, hogy parancsaid által
megismerhessük az élet útját. Kérünk, add, hogy legyen mindig erőnk,
befogadni az Igazságot. Add, hogy ellenállhassunk a hazugság minden
csábításának. Add, hogy teljesítve a Te parancsaidat szeretetedben éljünk,
és velünk legyen mindig az Igazság Lelke.