Jézus az utolsó vacsorán így beszélt tanítványaihoz: „Aki ismeri és
teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám
is szereti. Én is szeretni fogom őt, és kinyilatkoztatom magam neki.”
Júdás – nem a karióti – itt közbeszólt: „Uram, hogyan van az, hogy nekünk
akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?” Jézus így folytatta:
„Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt,
hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret engem, az nem
tartja meg tanításomat. Az a tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az
enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani,
amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben
küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttatja mindazt,
amit mondtam nektek.”
Jn 14,21-26
Jézus földi tevékenységének egyik fontos eleme a tanítás. Útja során betár
a zsinagógákba tanítani, de az ünnepek alkalmával a jeruzsálemi templomban
is tanít. Tanító beszédet intéz a néphez a hegyen vagy máskor a tóról egy
bárkából. Jézus tanítása sok elemében megegyezik korának más tanítói
tanításával, mégis különbözik attól. A különbség több mindenben is
megmutatkozik, de a legfőbb talán az lehet, hogy míg a hivatalos tanítók
saját véleményüket mondták a törvénnyel és a parancsokkal kapcsolatban,
addig Jézus azt hirdeti, amit a mennyei Atya rábízott. Ennek fényében a
mai evangélium kijelentése – aki szeret engem, megtartja tanításomat – azt
jelenti, hogy aki Jézus szereti, az magát az Atyát is szereti, hiszen az ő
parancsait és tanítását tartja meg. Isten iránti szeretetünk tehát a
parancsok megtartásában nyilvánul meg.
© Horváth István Sándor
Kommentáld!