Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Az az én parancsom, hogy
szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete
senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim
vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket
többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak
mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam
nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és
arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó
gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt
parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!”
Jn 15,12-17
Elmélkedés:
Egy fiatal fiú sokszor mesélt nekem a haverjairól és közös
szórakozásaikról. Mivel az elbeszélésekben mindig új szereplők tűntek elő,
egyszer megkérdeztem tőle, hogy a sok haver között van-e olyan, aki igazi
barátjának számít, akkor hosszabb gondolkodás után azt válaszolta, hogy
valójában nincs. Az igazi barátság több mint egy gyors és felszínes
kapcsolat. Ti barátaim vagytok – mondja Jézus az evangélium szerint, s
szava ránk is vonatkozik. Ő tehát a velünk való barátságra törekszik, de
vajon mi is akarjuk-e ezt a barátságot. A barátság nem a személyek közti
látszatkapcsolat, s nem is egy érdekkapcsolat abban az értelemben, hogy
mindenki a maga érdekét keresi a barátságban. Az igazi barát önmagát
osztja meg a másikkal és részesedik barátjának örömeiben és gondjaiban
egyaránt. Kitüntető dolog számunkra, hogy Jézus barátai lehetünk.
Maradjunk hűségesek e barátsághoz!
© Horváth István Sándor
Kommentáld!