Abban az időben: Jézus és a tanítványok úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus
elöl ment, a tanítványok pedig aggódva követték őt.
Jézus ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik beszélni,
hogy mi vár reá. „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a
főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, kiszolgáltatják a pogányoknak,
és azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik. De harmadnapra
feltámad.”
Akkor Zebedeus fiai, Jakab és János, odamentek Jézushoz, és ezt mondták
neki: „Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk!” Ő
megkérdezte: „Mit kívántok, mit tegyek nektek?” Ezt felelték: „Add meg
nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk a bal oldaladon üljön a te
dicsőségedben.”
Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek! Tudtok-e inni a kehelyből,
amelyből én iszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel,
amellyel én megkeresztelkedem?” Azt felelték: „Meg tudjuk tenni!”
Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s
a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek. De
hogy a jobb és a bal oldalamon ki üljön, azt nem én döntöm el. Az a hely
azokat illeti, akiknek készült.”
Amikor a többi tíz ezt meghallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra.
Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy
akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető
embereik éreztetik velük hatalmukat. De köztetek ez ne így legyen! Ha
valaki közületek ki akar tűnni, és ha valaki közületek első akar lenni,
legyen mindenkinek a szolgája! Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy
szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul
sokakért.”
Mk 10,32-45

A gazdag ifjú megértette Jézus kérését, hogy mondjon le vagyonáról, ha
követni akarja őt, de az ifjú nem volt erre képes. A tanítványok lemondtak
mindenről, hogy az Úr tanítványai lehessenek, de a mai evangéliumból úgy
tűnik számunkra, hogy mégsem értették meg Jézus tanítását és nincsenek
tisztában azzal, hogy ez mit is jelent a számukra. Jakab és János ugyanis
valamiféle dicsőségre és uralomra vágynak mesterük mellett, s a többiek
fejében is hasonló gondolatok járhattak, ha megnehezteltek rájuk.
Bizonyára Jézust is megdöbbentette a tanítványok kicsinyessége, főleg
azért, mert éppen szenvedésének megjövendölését követően történt az eset.
Válaszában értésükre adja, hogy az Isten országában azok foglalhatnak majd
helyet, akik vállalják a szenvedéseket, miként ő maga is. De az is
kiderül, hogy a keresztény közösségben bármilyen vezető szerepet betölteni
nem uralkodást, hanem szolgálatot jelent. Kész vagyok-e az üdvösségért
felvenni a szenvedések keresztjét és elkötelezem-e magamat mások
szolgálatára?
© Horváth István Sándor