Abban az időben: Tanítványaival Jézus Jerikóba érkezett. Amikor
tanítványainak és a nagy tömegnek a kíséretében elhagyta Jerikót, egy vak
koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen. Hallva, hogy a názáreti
Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj
rajtam!” Többen szóltak neki, hogy hallgasson, de ő annál hangosabban
kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!
Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide!” Odaszóltak a vaknak:
„Bátorság! Gyere, téged hív!” Az eldobta köntösét, felugrott és odament
Jézushoz. Jézus megkérdezte: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” A vak ezt
Felelte: „Mester, hogy lássak.” Jézus erre így szólt hozzá: „Menj, a hited
megmentett téged.” Az pedig nyomban visszanyerte látását, és követte őt az
úton.
Mk 10,46-52

Elmélkedés:

Sok élethelyzetben könnyű kitalálni a másik ember gondolatát és szándékát.
Sokszor első pillantásra tudjuk, hogy mit akar valaki, anélkül, hogy
kérdeznünk kellene vagy neki el kellene részletesen magyaráznia
kívánságát. Jézus is így volt ezzel. Pontosan tudta, hogy azért fordulnak
hozzá a betegek és azért viszik hozzá a betegeket, hogy gyógyulást
nyerjenek. A bénák újra járni szeretnének, a leprások megtisztulni, a
némák beszélni, a süketek hallani. A vak pedig nyilvánvalóan látni
szeretne. Miért teszi fel akkor Jézus a mai evangéliumban szereplő jerikói
vaknak a kérdést, hogy mit kíván tőle? Ha látta, hogy vak, akkor könnyen
kitalálhatta, hogy vissza szeretné kapni szemevilágát. Miért kérdezi meg
mégis tőle, hogy mit tegyen vele? Egyrészt azért, hogy a vak személyesen
kimondhassa kérését. Ebből az következik számunkra, hogy imáinkban bátran
fogalmazzuk meg és mondjuk ki kéréseinket. Másrészt lehetőséget ad a
gyógyulni vágyónak arra, hogy kifejezze Jézus gyógyító hatalmába vetett
hitét. Ebből pedig az a tanulság, hogy Jézusnak hatalma van ahhoz, hogy
teljesítse hozzá intézett kéréseinket.
© Horváth István Sándor