Abban az időben Jézus így tanította apostolait: Íme, úgy küldelek titeket,
mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és
egyszerűek, mint a galambok! Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert
bíróság elé állítanak, és zsinagógáikban megostoroznak titeket. Helytartók
és királyok elé hurcolnak miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a
pogányok előtt. Amikor pedig bíróság elé állítanak, ne töprengjetek azon,
hogyan és mit beszéljetek! Megadatik ugyanis nektek abban az órában, hogy
mit mondjatok. Hiszen nem ti beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól
belőletek. Halálra adja majd testvér a testvérét, és apa a fiát. A
gyermekek szüleik ellen támadnak, és megöletik őket. Gyűlöletesek lesztek
mindenki előtt az én nevemért. Aki azonban mindvégig állhatatos marad, az
üdvözül. Amikor pedig az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a
másikba! Bizony, mondom nektek: Nem járjátok végig Izrael városait, amíg
el nem jön az Emberfia.
Mt 10,16-23

Elmélkedés:

Megadatik ugyanis nektek abban az órában, hogy mit mondjatok – mondja
Jézus. Sajnos előfordult már, hogy valaki erre a mondatra hivatkozva nem
készült a prédikációra, aztán a végén csodálkozott, hogy mégsem adatott
meg neki, hogy mit mondjon. A Léleknek igencsak meg kellene erőltetnie
magát, hogy szólni tudjon az ilyen esetekben. De nem is azt kell érteni
alatta, hogy az egyetemistáknak nem kell készülniük a vizsgákra, mert majd
a Szentlélek megsegíti őket. Isten Lelke ugyanis pótolja a mi emberi
mulasztásainkat, s csak akkor számíthatunk a támogatására, ha minden
tőlünk telhetőt megtettünk. Ha a pap rendesen felkészül a prédikációra
vagy a tanuló a vizsgákra, akkor emberi gyengeségét is fel tudja használni
a Szentlélek. Ez a mondat kifejezetten az üldözések esetére vonatkozik,
amikor a keresztény ember a fenyegetések és a halálveszély ellenére is
tanúságot tesz hitéről, és nem tagadja meg Krisztust. Az ilyen
határhelyzetekben szintén mindenkor számíthatunk a Lélek erősítésére,
nehogy hitünket megtagadva letérjünk az üdvösség útjáról.
© Horváth István Sándor