Abban az időben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű
gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni
Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát
előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert Jézusnak
arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította:
„Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre ő
sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva
megjegyezték: „Bűnös embernél száll meg.” Zakeus azonban odaállt az Úr
elé, és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha
valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.” Jézus
kijelentette: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám
fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.”
Lk 19,1-10

 Zakeus, kifejezetten Jézust szeretné látni. Őt nem vak szeme akadályozza a látásban, hanem alacsony
termete. És a nála magasabb emberek is, akik eltakarják előle az Urat.
Ahogyan a jerikói vak nem engedte, hogy Jézus egyszerűen csak továbbmenjen
mellette anélkül, hogy csodát tenne, ugyanúgy Zakeus sem szeretné
elszalasztani a lehetőséget, és nem nyugszik bele hátrányos helyzetébe.
Gyorsan feltalálja magát és felmászik egy fára. Nem az a célja, hogy
magára vonja Jézus figyelmét, mint ahogyan a vak tette, hanem csak látni
akarja Jézust, aki viszont éppen őt veszi észre a tömegben. Jézus betér
Zakeus házába, s így találkozásuk üdvösséget eredményez.
Nekünk is van gyengeségünk, hibánk, „vak szemünk” vagy „alacsony
termetünk”, ami megakadályozhat minket abban, hogy lássuk Jézust. Találjuk
fel magunkat, hogy Jézus észrevegyen minket! Talán hangosan kellene
kérnünk a segítségét, vagy talán csak el kellene csendesednünk, hogy
meghalljuk szavát. Lehet, hogy magasabb helyet kellene keresnünk, ahonnan
jobban láthatunk, de lehet, hogy csak le kellene térdelnünk. Ha
feltaláljuk magunkat, amikor Jézus közeledik felénk, üdvösség köszönthet
ránk.