A BÉKE SZIGETE

MAI EVANGÉLIUM

12 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben odalépett hozzá a Zebedeus fiúknak
(Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte,
hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte:
„Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az
egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.”
Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek
vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell
innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A
szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön
mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott,
akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a
testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt
hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető
emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így
legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első
akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki
szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét
váltságul mindenkiért.”
Mt 20,20-28

Elmélkedés:

Jakab és János apostol édesanyja azzal a kéréssel fordul az Úrhoz, hogy az
ő fiai ülhessenek Jézus dicsőséges trónja mellett. Nem csak az
édesanyának, hanem a két fiúnak is ez volt a vágya, akik ott álltak anyjuk
mellett, amikor ő előadta kívánságát. A többi apostol valószínűleg azért
méltatlankodott, mert ők is ugyanilyen álmokat dédelgettek magukban, s nem
akartak mások miatt háttérbe kerülni. Valamennyi apostol szívében jelen
lehetett a Jézus dicsőségében való részesedés vágya. Jézus válasza
egyrészt világossá teszi, hogy dicsőségéből csak az részesedhet, aki a
szenvedéseiben is osztozik, másrészt csak az lehet nagy a mennyek
országában, aki a földi életben vállalja a mások szolgálatával együtt járó
kicsinységet. A mennyország dicsőségébe való vágyakozásunk természetesen
nem helytelen és nem elítélendő. De tisztában kell lennünk azzal, hogy a
szenvedés és a szolgálat útján érhetjük el célunkat.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Ó, isteni fényesség, a te megmérhetetlen szereteteddel nyisd meg lelkünket
a hitnek, hogy téged igazán megismerjünk. Tágítsd ki szívünket, hogy téged
befogadhasson! Illess bennünket, hogy tiszta szeretettel keressünk téged,
benned megpihenjünk, és veled egyesüljünk, mint ahogy egyek a tagok a
testben a fejjel, és amint egy a szőlővessző a tőkével. Engedj a te
erődből és a te kegyelmedből élni mindvégig, míg csak el nem jutunk szent
színed látására!
Granadai Szent Lajos

Címkék: