Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek
országa hasonló a mustármaghoz, amelyet a földműves elültet földjébe. Ez a
mag kisebb ugyan mindenféle magnál, de amikor felnő, nagyobb, mint a kerti
vetemények. Valóságos fa lesz belőle, úgyhogy az ég madarai eljönnek, és
ágai között laknak.
Jézus azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: A mennyek országa
hasonló a kovászhoz. A gazdaasszony elvegyíti három véka lisztbe, és a
kovász átjárja az egész tésztát. Mindezt példabeszédekben mondta Jézus a
népnek. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Beteljesedett, amit így
jövendölt meg a próféta: „Megnyitom ajkamat, és példabeszédekben hirdetem
azt, ami titok volt a világ kezdete óta.”
Mt 13,31-35

Elmélkedés:

A múlt héten láttuk, hogy Jézus példázatai megszólítják a hallgatókat,
cselekvésre ösztönöznek és bevonnak a történésekbe. A mai evangéliumban
Jézus két példázatot mond a mennyek országáról. Az elsőben kicsiny
mustármaghoz hasonlítja az Országot, amely aztán hatalmasra nő, a
másodikban pedig a kovászhoz, amely megkeleszti a tésztát. E hasonlatok
esetében sokkal többről van szó, mint beszédről és szavakról. Amikor
ugyanis Jézus szóbeli tanítást ad a mennyek országáról, ez az ország
mindjárt meg is valósul, amennyiben a hallgatóságban megindul az a
változás, hogy növekvő maggá, illetve élesztő kovásszá váljon. A szavak
elhangzásával és befogadásával elkezdődik az Isten Országa, azaz mindjárt
növekedésnek indul a kicsiny mustármag és kelésnek indul a tészta. Ez a
felismerés arra ösztönöz bennünket, hogy valóban befogadjuk a Jézustól
hallottakat, s ezáltal bennünk is növekedésbe kezdjen a mennyek országa.
Engedjük, hogy Jézus formáljon bennünket!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, mivel te a lelkünkben laksz, a te imád a miénk is, én pedig
szeretnék abban szüntelenül részt venni; ezért lelkem kis edényként az
élet e forrása alá tartom, és hogy ezt tovább tudjam adni a lelkeknek,
hagyom, hogy végtelen szereteted hullámai elborítsanak.