Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a sokaságot
és hazatért. Otthon azt kérték tőle tanítványai: „Magyarázd meg nekünk a
szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!” Kérésükre így
magyarázta meg: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld ez a
világ. A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly pedig a gonoszság
fiai. Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög. Az aratás a világ
vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan aratáskor összeszedik a
konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi
angyalait, azok összeszednek országából minden botrányt és minden
gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik. Ott majd sírás és fogcsikorgatás
lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap. Akinek
füle van, hallja meg!”
Mt 13,36-43

Elmélkedés:

Mai szentírási szövegünk a szombaton olvasott evangélium jézusi
magyarázatát tartalmazza a szántóföldről, a búzáról és a konkolyról. A
magyarázatból világosan kiderül, hogy ez a példázat az Isten Országáról
szól, miként a mustármagról és a kovászról szóló is. E titokzatos Ország
ezen a földön jókból és gonoszokból, igazakból és bűnösökből áll. Ez az
állapot egészen a végső időkig, az Ország beteljesedéséig megmarad, amikor
majd megtörténik a szétválasztás. A szétválasztást és ítéletet nem
sürgetheti az ember, annak bekövetkeztéig türelemre és béketűrésre van
szükségünk. A beszéd fontos mondanivalója az is, hogy az ítélkezés egyedül
Isten joga, aki nem csupán igazságos, hanem irgalmas is lesz az
emberekhez.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Fogadd el Uram, egész szabadságomat, fogadd el emlékező tehetségemet,
értelmemet és egész akaratomat. Amim van és amivel rendelkezem, mind Te
adtad nekem; mindezt visszaadom Neked egészen; és mindenestől átadom szent
akaratodnak, hogy rendelkezzél vele. Csak a Te szeretetedet és kegyelmedet
add nekem, és én eléggé gazdag leszek, és nem kívánok többé semmi egyebet.
Ámen.
Loyolai Szent Ignác