Amikor Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, bement a templomba, és kiűzte
onnan a kereskedőket. Ezt mondta nekik: „Írva van: Az én házam az imádság
háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.” Ott tanított azután mindennap a
templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek. De
nem tudták eldönteni, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó
figyelemmel hallgatta (tanítását).
Lk 19,45-48
Jézusról egyáltalán nem mondható, hogy csupán a szavak embere volt, hiszen
cselekedeteivel és csodáival bizonyította Isten Országának eljövetelét. Ma
mégis úgy áll előttünk, aki beszél, pontosabban tanít. Tanításának célja,
hogy hirdesse az Ország örömhírét. A fogadtatás egészen különböző. Bár a
vezetők ellenséges füllel hallgatják és az életére törnek, a nép „odaadó
figyelemmel” és elragadtatva hallgatta szavait. E lelkesedés titka az
lehet, amit ő maga többször is egészen világosan elmond, hogy tudniillik
nem a maga tanítását hirdeti az embereknek, hanem azt mondja el, amit a
mennyei Atyától hallott, s amit az Atya rábíz. Az emberek megérzik, hogy e
tanítás több mint emberi szó. Jézus által maga Isten szól az emberhez,
hozzánk.
Kommentáld!