Abban az időben Jézus így beszélt tanítványaihoz: „Bizony, bizony, mondom
nektek: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha
azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, de
aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki
nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is.
Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya.”
Jn 12,24-26

Elmélkedés:

A ma evangéliumban Jézus a következő szavait olvastuk: „Ha a búzaszem nem
hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok
gyümölcsöt hoz.” Ez az igazság valószínűleg egy általánosan ismert
közmondás vagy szólós lehetett Jézus korában, amelyet aztán a tanítványok
a kereszthalált és a feltámadást követően Jézusra vonatkoztattak. Jézus az
a búzaszem, aki életének feláldozásával a földbe kerül és ott egyedül van,
hogy aztán feltámadásával gyümölcsöt hozzon. A tanítványok csak lassan,
Jézus példája alapján értik meg, hogy bizonyos veszteség, áldozat árán
lehet egy nagyobb jót elérni. Jézus halála olyan áldozat, amelyet egy
nagyobb jó az emberek megváltása és üdvössége érdekében hozott.
De azért is meghozza Jézus ezt az áldozatot, hogy egy egészen új
kapcsolatba kerülhessünk vele. Ennek az igazán bensőséges és baráti
kapcsolatnak azonban a mi részünkről az az ára, hogy tudjunk mi is
búzaszemként a földbe hullva áldozatokat hozni azért, hogy megmaradjunk
Jézus szeretetében.
© Horváth István Sándor
 
Imádság:

Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem
az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten
gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig
benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nálad
nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts önmagaddal,
tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig
egyesüljek!