Abban az időben: A zsidók zúgolódni kezdtek (Jézus) ellen, amiért azt
mondta: „Én vagyok az égből alászállott kenyér.” Így érveltek: „Nem Jézus
ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát:
az égből szálltam alá?” Jézus azonban így szólt: „Ne zúgolódjatok egymás
között. Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem
vonzza – és én feltámasztom az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál:
Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára, és
tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak
aki az Istentől van, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki
hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok
mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez az a kenyér, amely az égből
szállott alá, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon. Én vagyok az égből
alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig,
amelyet én adok, az én testem a világ életéért.”
Jn 6,41-51

Elmélkedés:

Örök élet
A mai evangéliumban érdekes beszélgetést, vitát hallottunk Jézus
származásáról. A szereplők egyrészt Jézus, aki azt állítja magáról, hogy ő
„az égből szállott kenyér”, valamint a zsidók, akiket az evangélista nem
nevez meg közelebbről. Feltételezhetjük, hogy írástudók és farizeusok
lehettek a vitapartnerek, hiszen más alkalmakkor is ők szálltak vitába
Jézussal, illetve ők voltak annyira járatosak a vallási kérdésekben, hogy
arról magasabb szinten beszélni tudjanak. Mivel Jézus emberként áll
előttük, ezért számukra elfogadhatatlan volt az a kijelentés, hogy Jézus
az égből, a mennyből származik.

A vitát a csodálatos kenyérszaporítás és Jézus vízen járása előzi meg.
Mindkét esemény megmagyarázhatatlan hit nélkül. Hogyan képes egy ember
néhány halból és kenyérből sok ezer embert jóllakatni? És hogyan képes egy
ember a víz tetején járni úgy, hogy nem süllyed el? Mivel magyarázhatóak
ezek a csodák? Elfogadható magyarázat csak azok számára van, akik hiszen
Jézus istenségében. Akik hiszik, hogy Jézus valóban Isten, azok könnyen
elfogadják, hogy isteni hatalmával volt képes megszaporítani a kevés
ennivalót és isteni erejével volt képes felülemelkedni a természet
törvényein. Akik pedig hitetlenkedve szemlélték ezt a két esetet, azok
most hitetlenkedve hallgatják, amit Jézus a saját származásáról állít. Ők
továbbra is csak egy embert látnak Jézus személyében. Szomorúan
állapíthatjuk meg, hogy azok számára, akik nem nyitják meg szívüket az
igazság felé, Jézus akárhány jelet mutathat, akárhány csodát tehet, ők
megmaradnak hitetlenségükben és nem képesek eljutni a hitre. És szomorúan
mondhatjuk, hogy ez napjainkban is így van. Vannak emberek, akik számára
semmilyen figyelmeztetés nem elég, semmit nem tekintenek isteni jelnek.

És ha már egy nagy ugrással Jézus korából napjainkba jutottunk, maradjunk
is itt. Kinek van ma szüksége arra, hogy Istenről beszéljenek neki? Kinek
van szüksége arra, hogy arról beszéljenek neki, hogy Jézus Isten volt, aki
olyan rendkívüli dolgokra volt képes, mint a kenyerek megszaporítása vagy
tudott a víz tetején járni? Napjaink tudománya jól megvan Isten nélkül. A
még nyitott kérdésekre a tudósok olyan magyarázatokat, válaszokat
keresnek, amelyekben nincs helye az Istennek. Isten nélkül akarnak
mindenre tudományos magyarázatot találni. Persze régen is voltak és ma is
vannak hívő tudósok, akik eljutnak ahhoz a pontig, ahol már megsejtik
Isten jelenlétét, titkát, de talán ők vannak kisebbségben. Napjaink
művészete szintén jól megvan Isten nélkül. Évszázadokkal ezelőtt szinte
minden művészeti alkotás hitből született, a hívő művész fejezte ki
alkotásával Isten-hitét. Napjainkra ez erősen megcsappant. A gazdasági
élet irányítói szintén nem kérnek Istenből. Ezért is jutottunk a nagy
gazdasági világválságba. És a politikai vezetők? Nekik szükségük van
Istenre? Dehogy! Emlékezzünk csak vissza arra, hogy pár éve milyen heves
tiltakozások voltak az ellen, hogy Isten és a kereszténység bekerüljön az
Európai Unió alkotmányába.

Tényleg, ki igényli manapság, hogy Istenről beszéljünk neki? Talán az a
fiatal, aki egész nap a számítógép előtt ül és a közösségi oldalakon éli
valójában nem létező életét? Vagy talán egy másik, akinek már eszébe sem
jut, hogy átszóljon szomszédban lakó barátjának, hogy üljenek le a kertben
a diófa alá egy jó beszélgetésre, hanem inkább küld neki az interneten
néhány mosolygó c-vitamint? Vagy talán a harmadik fiatal, aki büszkén
mutatja társainak, hogy csuklótól könyékig belépő-karszalagok borítják
karját, mert 28 bulizós fesztiválon volt a nyár folyamán? Kinek van
szüksége arra, hogy Istenről beszéljenek neki? És természetesen nem csak a
beszédről van itt szó! Kinek van szüksége arra, hogy higgyen Istenben? Ki
igényli, hogy megtanítsák az Istennel való életre?

A mai evangélium kulcsszava az „örök élet”. Jézus ezt mondja: „Aki hisz
bennem, annak örök élete van” (Jn 6,47). Az a tapasztalatom, hogy akiben
megvan az örök élet utáni vágy, annak lehet, érdemes beszélni Istenről.
Mindegy, hogy az illető gyermek, fiatal, felnőtt vagy idős, mindegy, hogy
tudós vagy művész, mindegy, hogy tehetős vagy szegény, mindegy, hogy több
diplomás vagy szerényebb képességű, ha valakiben él az örök élet vágya,
annak érdemes beszélnünk Istenről, mert egedül Isten adhatja meg bárkinek
az örök életet. Aki szeretne túllépni tudománya vagy művészete határain és
aki ki akar mozdulni a számítógépek virtuális világából, annak érdemes
beszélnünk Istenről. Úgy tapasztalom, hogy aki nem túlélni akarja az
életet, hanem lehetőséget lát saját életében, hogy másokat és Istent
szolgálja képességeivel, abban megvan az örök élet vágya, mert olyasmit
szeretne, ami túlmutat a földi életen. A mai evangélium kapcsán próbáljunk
meg őszintén válaszolni egy nagyon egyszerű kérdésre: Él-e bennem az örök
élet vágya?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Nagylelkűségedet csodáljuk az Oltáriszentségben,
amelyben titokzatos módon jelen vagy és magadat adod nekünk. Mély hálát
érzünk irántad, hiszen te egészen egyszerű módon, megtört kenyérben adod
magadat nekünk. Egyszerű módon adsz lehetőséget arra, hogy veled
egyesüljünk. Irántad való szeretetünk jeleként veszünk téged magunkhoz.
Változtass, alakíts át minket, hogy áldozattá váljunk és neked ajánljuk
életünket! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!