Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha
vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán
hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer
hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni
szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer
talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr
megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét,
amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte,
és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr szíve
megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is
elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki
száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel
tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: Légy türelmes
irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe
vetette, míg meg nem fizeti tartozását.

Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek
és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt
hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat
elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd
szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy
haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát
mindegyiktek a testvérének.” Amikor Jézus ezt a tanítását befejezte,
elindult Galileából, és Júdea vidékére ment a Jordánon túlra.
Mt 18,21–19,1

Elmélkedés:

A mai nap örömhírében Jézus azt mondja az őt kérdező embernek, hogy
„hetvenszer hétszer” kell megbocsátani annak az embernek, aki megbánja,
hogy rosszat tett nekünk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy számoljuk
a megbocsátásainkat, s a 490. megbocsátás után már nyugodtan haragudhatunk
másokra és nem kell többször megbocsátanunk. Az irgalomnak, a
megbocsátásnak valójában végtelennek kell lennie. Jézus azt akarja mondani
nekünk, hogy ne legyünk fukarok a megbocsátással, hanem mindig legyünk
készek rá. Isten irgalmának végtelensége a példa. Ő mindenkinek megbocsát,
s eltörli bűneiket. A példabeszédben szereplő király nagy adósságot
engedett el a szolgának, aki a kicsit sem volt képes elengedni társának. A
király ezért büntetésben részesítette őt. Ahogyan Isten megbocsátja nekünk
a legnagyobb vétkeinket is, ugyanígy gyakoroljuk mi is az irgalmasságot
testvéreinkkel szemben, akik megbántanak minket, különben büntetésre és
nem irgalomra számíthatunk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, adj erőt, nehogy kifulladjak az úton, hogy segítsük egymást a holnap
felé haladtunkban, hátra nem tekintve, nem méricskélve, mibe kerül a
segítség. Adj erőt, hogy bátran szembenézzek a jövő feladataival, melyeket
várnak tőlem az emberek, vagyis Te. Adj erőt, hogy úgy reméljek, mintha ma
reggel kezdődnék az életem.