Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték
tőle: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?”
Jézus ezt felelte: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és
nőnek teremtette az embert, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja atyját
és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek? Így már
nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött,
ember szét ne válassza.”
A farizeusok azonban erősködtek: „Miért írta hát elő Mózes, hogy
válólevelet kell kiállítani, és úgy kell elbocsátani a feleséget?” Jézus
kijelentette: „Mózes a keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy
elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki
elbocsátja feleségét – hacsak nem a paráznasága miatt – és mást vesz el,
házasságtörést követ el.”

Erre a tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog férj és feleség
között, akkor nem érdemes megházasodni.” Jézus így válaszolt: „Nem
mindenki tudja ezt felfogni, hanem csak az, akinek Isten megadja. Mert
van, aki úgy született, hogy alkalmatlan a házasságra, és van, akit az
emberek tettek ilyenné, de van, aki a mennyek országáért önként lemond
róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!”
Mt 19,3-12

Elmélkedés:

Vannak, akik a mennyek országáért önként lemondanak a házasságról –
olvassuk Jézus szavait. A házasságról való lemondás mindig is érthetetlen
marad a világ számára, olyan dolog, amibe sokszor szívesen belekötnek.
Sokan csodálkozva és furcsállva nézik a papokat, szerzeteseket és
szerzetesnővéreket, akiknek képesek voltak Istenért egy másik életformát
választani. Pedig nem ők találták ezt ki, s nem is maguk emberi erejével
teszik ezt, hanem – ahogyan a mai evangéliumból kiderül – Isten adta meg
nekik, hogy megértsék ennek jelentőségét, s egyedül Ő adhat erőt a
lemondás megtartásához. De ne gondoljuk, hogy egy rendkívüli és
természetellenes dologról van szó! Csupán arról, hogy a természetfeletti
kegyelem segítségével valaki egyedül Istennek él.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Adj nekünk, Istenünk, alázatosságot, reményt és erős hitet! Add, hogy a
szeretet Lelke, a te Lelked ékesítsen minket; közelednünk, mert ez minden
parancs foglalata és beteljesítése. Segíts, hogy a békesség és az
egyetértés fiai lehessünk, és így méltók legyünk rá, hogy boldognak
nevezzen minket szent Fiad!