Egyszer gyermekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk kezét, és imádkozzék
fölöttük. A tanítványok elutasították őket. Jézus azonban így szólt:
„Hagyjátok csak a gyermekeket, és ne akadályozzátok meg őket, hogy hozzám
jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa!” Azzal rájuk tette kezét, majd
továbbindult.
Mt 19,13-15
Elmélkedés:
Amikor Jézus fogadja a gyermekeket, korának szokásaival ellentétesen
cselekszik. Magatartásán az apostolok is meglepődnek, hiszen az ókorban
nem hallgattak soha a gyermekek véleményére, s gyakorlatilag nem
érintkezhettek a felnőttekkel. A bölcs felnőttek és az oktalan gyermekek
között olyan szakadék volt, amelyet csak a felnőtté válás életkorának
elérésével lehetett. Az apostolok – a szokásoknak megfelelően – igyekeztek
is távol tartani a zsibongó, vidám gyerekeket mesterüktől, nehogy
megzavarják nyugalmát. Jézus viszont magához hívja őket, hogy megmutassa
irántuk érzett szeretetét is. Keze, amely más esetekben egyetlen
mozdulattal betegségeket szüntetett meg vagy képes volt elnémítani a
tengeri vihart, most áldást ad a gyermekekre. A találkozás után pedig azt
mondja, hogy az ilyen gyermekeké az Isten országa. Őrizzük meg szívünkben
a gyermekek ártatlan és tiszta lelkületét, hogy számíthassunk Jézus
áldására és miénk legyen az Isten országa.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk, sokszor érezzük, hogy magunkra maradtunk. Reményeink
szertefoszlottak, értelmetlennek látjuk, hogy tovább menjünk az úton.
Kérünk, Urunk, erősíts ma is minket, hívj magadhoz mindannyiunkat. Bárcsak
Péterrel együtt válaszolhatnánk: Igen, uram, tudod, hogy szeretlek.
Bátoríts bennünket, hogy a Te segítségeddel éltetői lehessünk
családunknak, közösségünknek, minden embertársunknak!
Kommentáld!