A BÉKE SZIGETE

MAI EVANGÉLIUM

13 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia eljön
az ő dicsőségében, összes angyalának kíséretében, és helyet foglal
dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig
elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a
kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára.
Azután a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai,
vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes
voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen
voltam, s ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg
voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!”
Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy
enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor
láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy
betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy
meglátogattunk volna?” Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek:
Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!”
Ezután a balján állókhoz szól: „Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök
tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem
adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, s
nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és
börtönben sínylődtem; s ti nem látogattatok meg engem!” Erre ők is
megkérdezik: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként
vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre? Ő
pedig ezt feleli majd nekik: Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebbek
egyikével nem tettetek, velem nem tettétek! Ezek akkor az örök büntetésre
mennek, az igazak pedig az örök életre.
Mt 25,31-46

Velem tettétek
A minap valakitől érdekes viccet hallottam arról, hogy meghal egy bankár
és Szent Péter fogadja őt a mennyország kapujában. Ne várja senki a
folytatás, mert nem jegyeztem meg és amúgy sem szeretnék viccet mesélni
prédikáció helyett, de a lényeg az volt, hogy a bankár nem jutott be a
mennybe, hanem mehetett a pokolba. Minden bizonnyal a gazdasági
világválság és a bankárellenes közhangulat szülte a viccet, amely ebben a
témában nem egyedülálló. Mindannyian tudnánk jó néhány hasonlót mondani,
amikor különböző foglalkozású vagy társadalmi helyzetű emberek
próbálkoznak bejutni a mennybe, s végül egyeseket Péter beenged, mások
viszont kívül maradnak. Ezek az általában humoros, de néha komoly
történetek azt jelzik, hogy mennyire foglalkoztatja az embereket,
mindannyiunkat az, hogy miként juthatunk be a mennybe. Mit kell majd
válaszolnunk Szent Péter kérdésére, hogy a menny kapuja kinyíljon
előttünk?

Valójában nem sok alapja van annak, hogy az örökkévalóságba egy hatalmas
kapun keresztül juthatunk majd be, és annak sem, hogy éppen Jézus legfőbb
apostolának, Szent Péternek jutott volna a portás feladata a
mennyországban. Abban viszont nem kételkedhetünk, hogy a túlvilágon majd
ítélet vár ránk. Ezt elképzelhetjük úgy is, hogy az igazságos és irgalmas
Isten mond rólunk ítéletet, amely alapján a mennybe vagy a pokolba
kerülünk, vagy úgy is, hogy Isten megadja nekünk azt, hogy saját életünk
és cselekedeteink alapján mi magunk hozzuk meg ezt az igazságos ítéletet.
Pontosan nem tudjuk, hogy miként zajlik majd mindez, de Jézus
példabeszéde, amelyet a mai evangéliumban hallottunk, segít minket ennek
megértésben.

Mindenekelőtt azt érdemes látnunk, hogy a tét az, hogy üdvösségre jutunk
vagy sem. És ezt az határozza meg, hogy miként élünk. Az evangélium
szemléletes hasonlata szerint mindazok, akik az éhezőkben, a szomjazókban,
az idegenekben, a ruhátlanokban, a betegekben és a bebörtönzöttekben,
tehát a szegényekben és a nélkülözőkben meglátják Krisztust és segítséget
nyújtanak nekik, azok e felebaráti szeretetükért elnyerik az üdvösséget.
Akik viszont elmulasztják a felebaráti szeretet gyakorlását az emberek
iránt, mert nem látták meg rajtuk Krisztus arcát, az örök kárhozatra
kerülnek. Pontosan tudjuk tehát, hogy mit fog számon kérni tőlünk Isten.
Nagyon ostobának, földhözragadtnak kell lenni ahhoz, hogy ennek
ismeretében valaki továbbra is könnyelműen vegye a felebaráti szeretetet.