Jézus egyszer így korholta az írástudókat és a farizeusokat: Jaj, nektek,
képmutató írástudók és farizeusok! Tizedet adtok a mentából, a kaporból és
a köményből, de elhanyagoljátok azt, ami a legfontosabb a törvényben: az
igazságosságot, az irgalmat és a hűséget. Ezeket meg kell tenni, de azokat
sem szabad elhanyagolni! Vak vezetők! Megszűritek a szúnyogot, de
lenyelitek a tevét. Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok!
Megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül azonban tele vagytok
kapzsisággal és tisztátalansággal. Vak farizeus! Tisztítsd meg előbb a
pohár belsejét, akkor majd a külseje is tiszta lesz!
Mt 23,23–26
Elmélkedés:
Az ószövetségi törvény minden területen pontosan szabályozta Isten és a
nép kapcsolatát, valamint az emberek együttélését. A mózesi
törvénykönyvekben semmi sincs a véletlenre bízva, hanem pontos előírásokat
tartalmazott a vallási és a társadalmi életre, illetve az erkölcsi
magatartásra vonatkozóan. Világosan kell látnunk, hogy Jézus nem az Isten
által adott törvény ellen beszél, hanem azokkal a hagyományokkal száll
szembe, amelyeket a farizeusok és az írástudók őriznek, s amelyek éppen az
eredeti törvény lényegéről, a szeretet parancsáról vonják el az ember
figyelmét. A szeretet törvényét erősíti meg Jézus, amikor hangsúlyozza,
hogy ez már nem kőtáblákra, hanem az ember szívébe írt törvény. Az Isten-
és emberszeretet kötelessége álljon mindig az első helyen életünkben!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Áldalak téged, dicsőséges Atya! Íme, amit hittem, azt most látom! Amiben
reméltem, azt most birtoklom! Amit óhajtottam, azt most magamhoz
ölelhetem! Ajkam és szívem téged vall meg, lényem legmélyéből feléd
törekszem. Megyek, igen, megyek hozzád, egyedül igaz Isten.
Kommentáld!