Miután Jézus megkezdte nyilvános működését, Heródes Antipász király
elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége,
Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette
Heródest: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” Emiatt Heródiás
áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette.
Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért
meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis
szívesen meghallgatta.
Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott
vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek.
Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik, és Heródes meg vendégei
előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem,
amit akarsz! Megadom neked.” Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom
neked, még az országom felét is.” A leány kiment, és megkérdezte anyjától:
„Mit kérjek?” Anyja ezt felelte: „Keresztelő János fejét.” Erre
visszasietett a királyhoz, és előadta kérését. „Azt akarom, hogy most
azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király nagyon
elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem
akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal,
hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta
fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.
Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és
egy sírboltba temették.
Mk 6,17-29

Elmélkedés:

Márk evangéliumának 6. fejezetében arról olvashatunk, hogy Jézus elküldi
tanítványait a városokba és falvakba, hogy betegeket gyógyítsanak és
bűnbánatot hirdessenek, majd visszaérkezésük után a tanítványok
beszámolnak arról, hogy mi mindent tettek és tanítottak. E két rész között
található Keresztelő Szent János vértanúságának elbeszélése. A történet
arra utal, hogy János sorsa előrevetíti Jézus sorsát és a tanítványok
sorsát is. Aki Krisztus tanítványa akar lenni, annak egyre inkább
osztoznia kell az Ő sorsában, vállalva a szenvedéseket és akár a halált
is. János estében a vértanúsággal válik teljessé az, hogy neki kisebbednie
kell, Jézusnak pedig növekednie. Bennünk is egyre inkább növekednie kell a
Krisztus melletti elkötelezettségnek és semmilyen veszély, de még a halál
sem tarthat bennünket vissza a hitünkről szóló tanúságtételtől.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jézus, feltámadásod világosság a népeknek, fény az embereknek! Hadd legyen
életem is fény a sötétségben: szeressek ott, ahol gyűlölnek, megbocsássak,
ahol sértegetnek, összekössek, ahol szakadás van, reményt ébresszek, ahol
elkeserednek, vigasz legyek, ahol szenvednek, örömet vigyek, ahol
szomorúak. Uram, add, hogy fény legyek!