Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása
szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás
próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a
helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem
és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a
foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az
elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Összetekerte az
írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem
rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az írás,
amelyet az imént hallottatok.” Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a
fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia ez?” –
kérdezgették.
Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem:
„Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk –
Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!” Majd így folytatta:
„Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában.
Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az
ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az
egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a
szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában
is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai
Námán.” Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak,
kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen
városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt
közöttük, és eltávozott.
Lk 4,16-30

Elmélkedés:

Mai szóhasználattal bizonyára programbeszédnek mondanánk Jézusnak azt a
tettét, hogy Izajás próféta jövendölését magára vonatkoztatva saját
küldetéséről beszél. Jövetelének az a célja, hogy a Szentlélek erejével
szabadulást hirdessen mindazoknak, akik testi vagy lelki betegségben
szenvednek, vagy akiket korlátoznak emberi szabadságukban. Jövetelének
másik célja, hogy az örömhírt mindenkinek, köztük a szegényeknek is
hirdesse. A gazdag emberek ugyanis igyekeznek sok kiváltságot szerezni
maguknak, hogy életük minél biztonságosabb és boldogabb legyen. A lélek
boldogságát adó evangélium viszont személyválogatás nélkül mindenkinek
szól. A názáretiek azt gondolták, hogy jól ismerik Jézust, ezért
meglepődtek, amikor Istentől kapott küldetéséről beszélt nekik, sőt,
később a halálát akarták. Mások elfogadták tanítását. Rajtam áll, hogy
befogadom-e az örömhírt.
© Horváth István Sándor