Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába
egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való
Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt:
„Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden
asszonynál!” Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett,
hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária!
Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és
fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli
Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját.
Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!”
Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én
férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: A Szentlélek száll le
rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki
tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is
gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár
magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.” Erre Mária
így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!”
Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38

 

A mai Szűz Mária ünnep az adventi várakozás máriás jellegére figyelmeztet
minket. Jézus édesanyjától azt a szeretetteljes, türelmes, reményteli és
örvendező várakozást szeretnénk megtanulni, amely őt jellemezte, s amelyet
a legjobban talán a gyermekeket váró kismamák, a távolból hazainduló
gyermeküket váró édesanyák, a munkából hazaérkező férjüket váró feleségek,
a türelmüket el nem vesztő családanyák és a reményből élő nők ismernek.
Attól kezdve, hogy Mária méhébe fogadta Jézust, már nem csak a Megváltó
érkezésének hitében él, hanem tudja is, hogy hamarosan elérkezik a
Megváltó.
Adventben nem egy teljesen ismeretlen személyre várakozunk, hanem tudjuk,
hogy reményteli várakozásunk Jézusban teljesedik be.