Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Senki sem ment föl a
mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a mennyben
van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az
Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert
úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki
benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte
Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a
világ.
Jn 3,13-17
Elmélkedés:
Lelki megújulásunk forrása mindig az, hogy újra és újra Krisztus
keresztjére tekintünk. Megváltásra váró emberként szüntelenül erre a
keresztre tekintünk, amely meghozta számunkra a megváltást. A világ
számára Jézus kereszthalála nem sikertörténet, hiszen félelem, fájdalom és
szenvedés jellemzi. Sokan botrányosnak és értelmetlennek tartják. A hívő
ember viszont mindez mögött meglátja Isten akaratát, s megérti a kereszt
igazi üzenetét: megváltás, üdvösség, élet és remény fakad a keresztből.
Jézus halálakor elsötétült az ég, megrendült a föld, s mindezt látva a
római százados megvallotta hitét. Ha csak a keresztre tekintek, lassan
elhomályosul körülötte minden, lélekben megrendülök, s szívemben
megszülethet a hit.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Ó Jézus, te mindenkinek egyforma nagylelkűséggel felajánlod szavadat és
tanításodat. Ahogy a magvető nem tesz különbséget a földre vonatkozóan,
hanem egyszerűen mindenütt vet, éppúgy te is egyformán intézed tanításod a
gazdaghoz, a szegényhez, a bölcshöz, a tudatlanhoz, a buzgóhoz, a
lustához, a bátorhoz és a gonoszhoz. Megkülönböztetés nélkül beszélsz
mindenkihez. Add, Uram, hogy tanításodat figyelemmel hallgassam és
állandóan eszemben tartsam, s erővel és bátran megvalósítsam.
Kommentáld!