Amikor Jézus a néphez intézett beszédét befejezte, Kafarnaumba ment. Ott
betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit ura nagyon kedvelt. A
szolga már a halálán volt. A százados, aki hallott Jézusról, elküldte
hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a
szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt: „Megérdemli, hogy
megtedd ezt neki, mert szereti népünket, és a zsinagógát is ő építtette
nekünk.”
Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a százados
eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj! Nem vagyok
méltó, hogy hajlékomba jöjj. Éppen ezért nem tartottam magamat méltónak
arra sem, hogy hozzád menjek. Csak egy szót szólj, és meggyógyul a
szolgám. Bár magam is alárendelt ember vagyok, alattam is szolgálnak
katonák. S ha azt mondom az egyiknek: „Menj!” – akkor elmegy, ha a
másiknak meg azt mondom: „Jöjj ide!” – akkor odajön, vagy ha a szolgámnak
szólok: „Tedd meg ezt!” – akkor megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az őt
követő tömegnek: „Mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben.”
Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek találták.
Lk 7,1-10

Elmélkedés:

Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj – mondja a pogány százados
Jézusnak. A katonatiszt tehát önmagát érdemtelennek nevezi, ezzel szemben
a zsidó elöljárók méltónak tartják arra, hogy Jézus meggyógyítsa a
szolgáját, mert sok jót tett a zsidó néppel és a zsinagógát is ő
építtette. Jézus meg is teszi a kért csodát, meggyógyítja a beteg szolgát,
s ez azt bizonyítja, hogy szerinte is megérdemli a százados a
jócselekedetet. De Jézus nem ugyanazért, tehát nem a tetteiért tartja
méltónak őt, mint a zsidók, hanem a hitéért. A katona ugyanis egyértelműen
kifejezi kérésével, hogy hisz Jézusban és Jézus halált legyőző isteni
hatalmában.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Tisztán látjuk, hogy korunkban milyen nagy szükség
van evangéliumod jó magjára, amely termést hozhat az emberi szívekben.
Támogass és lelkesíts bennünket, hogy ne féljünk tanúságot tenni a te
tanításodról és a te személyedről, hiszen benned mindenki felismerheti az
Igazságot. Segítsd munkánkat és szolgálatunkat, hiszen minden növekedés
egyedül neked köszönhető!