Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele,
megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?” Ők így válaszoltak:
„Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a
régi próféták közül támadt fel valaki.”
Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” Péter válaszolt: „Az
Isten Fölkentjének.” Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el
senkinek. Majd hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének,
főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad.”
Lk 9,18-22
Elmélkedés:
A tegnapi evangéliumban olyanokról hallottunk, akik nem ismerik valójában
Jézust, ma pedig az apostolokat halljuk, akik mindig Jézussal vannak ezért
a legjobban kell ismerniük. Szembetűnő a válaszok közti különbség. Az
apostolok, akiknek nevében Péter megfogalmazza, hogy Jézus az Isten
Fölkentje, egyre inkább megismerik Mesterüket, s megértik küldetését. Ezt
eredményezi a Krisztushoz való közelség és a szándék, hogy nyitottak és
befogadóak legyenek arra a kinyilatkoztatásra, amely Krisztusra
vonatkozik. Ez nem a kíváncsiskodás, hanem az Úr iránti szeretet jele. Ha
arra törekszem, hogy minél többet legyek Jézus közelében, egyre jobban
megismerhetem őt, s megérthetem tanításának titkát.
© Horváth István Sándor
Kommentáld!