Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a legnagyobb
közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy gyermeket,
maga mellé állította, és így szólt tanítványaihoz: „Aki befogadja ezt a
gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt
fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az a
legnagyobb.” Ekkor János vette át a szót: „Mester, láttunk valakit, aki
ördögöt űzött ki a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged
velünk együtt.” Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg, mert aki nincs
ellenetek, az veletek van.”
Lk 9,46-50
Elmélkedés:
A mai evangéliumból kiderül, hogy a tanítványok teljesen félreértik Jézus
követésének értelmét, s rangsort akarnak maguk között felállítani. Mindez
ugyanis azok után történik, hogy Jézus megjövendöli szenvedését és
felszólítja őket a kereszthordozásra. Jézus egy gyermeket állít példaképül
eléjük. A gyermeknek nincs hatalma, védtelen, s mások gondoskodó
szeretetére szorul. De abban a tekintetben is félreértik Jézust a
tanítványok, hogy egyeseket ki akarnak zárni a közösségből, s megtiltják,
hogy Jézus nevében jót tegyen, azt gondolva, hogy kizárólag ők követhetik
Jézust. A Krisztus követés mindenki számára nyitott, aki gyermeki szívvel
fogadja Jézus tanítását s ragaszkodik hozzá.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te a mi emberi közreműködésünkkel akarsz csodákat
tenni napjainkban, hogy jelenléted és segítséged megtapasztalható legyen
minden ember számára. Adj nekünk igazi bölcsességet, hogy felismerjük azt
az utat, amelyet te mutatsz nekünk, s amelyen te vezetsz minket az
üdvösség felé!
Kommentáld!