Abban az időben: Amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki,
térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy
elnyerjem az örök életet?” Jézus megkérdezte: „Miért mondasz engem jónak?
Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj
házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és
anyádat!” Ekkor az így válaszolt: „Mester, ezeket mind megtartottam kora
ifjúságomtól fogva.” Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki:
„Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a
szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess
engem!”
Ennek hallatára ő elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona
volt. Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: „Milyen
nehezen jut be a gazdag az Isten országába!” A tanítványok megdöbbentek
szavain. Jézus azonban megismételte: „Fiaim, milyen nehéz bejutni a
gazdagoknak az Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán,
mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Azok még jobban
csodálkoztak, és kérdezgették egymást: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus
rájuk nézett és folytatta: „Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert
Istennek minden lehetséges.”
Ekkor Péter megszólalt, és ezt mondta neki: „Nézd, mi mindent elhagytunk,
és követtünk téged”. Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki,
aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját,
apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap most, ezen a világon,
otthont, testvért, anyát, apát, gyermeket és földet – bár üldözések
közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet”.
Mk 10,17-30
Elmélkedés:
A mai vasárnap evangéliumában két, tartalmilag megegyező kérdés hangzik
el. Először a gazdag ifjú fordul Jézushoz: „Mit tegyek, hogy elnyerjem az
örök életet?” (Mk 10,17). Majd valamivel később tanítványai fordulnak
hozzá: „Hát akkor ki üdvözülhet?” (Mk 10,26). Megjelenik itt a hit
személyes oldala, egyéni vonatkozása, hiszen az ifjú egyedül kérdez,
valamint a hit közösségi vonatkozása is a tanítványok csoportja részéről.
Megjelenik itt továbbá az, hogy az üdvösség elnyeréséhez szükségesek a
hitből fakadó cselekedetek, hiszen az ifjú így kérdez: „mit tegyek?”, és
azzal is találkozunk, hogy a hit Isten ajándéka, miként erre Jézus válasza
utal: „Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert Istennek minden
lehetséges” (Mk 10,30). Jelen van itt a megismerésre vágyakozó ember és a
hit forrása, Jézus Krisztus, az Isten Fia. Megfogalmazódik itt az élő hit
vágya és az Isten utáni vágy. Mind-mind olyan témák ezek, amelyeket az Hit
éve során szükséges lesz elmélkedéseinkben részletesen kifejtenünk,
mélyebben átgondolnunk.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy a hit forrása minden ember számára!
Istenségedet nem ismerték fel egyetlen pillanat alatt az apostolok és
tanítványaid. Nekik is végig kellett járniuk a hit útját a te
megismerésedtől egészen addig, hogy életüket áldozták érted. A hit lassan
ébredezett bennük. Miként bennem is lassan erősödik, növekszik. A
Szentlélek csendes munkája ez bennem. Olvasom az Atya üzenetét, figyelek
sugallataira, életemet Isten szándékaihoz igazítom. Uram, adj nekem
félelem nélküli hitet! Adj nekem élő hitet! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk
a hitet!
Kommentáld!