Egyik beszéde alkalmával meghívta Jézust egy farizeus, hogy étkezzék nála.
Ő el is ment, és asztalhoz telepedett. Amikor a farizeus látta, hogy Jézus
étkezés előtt nem mosott kezet, megütközött rajta. Az Úr ekkor így szólt
hozzá: „Ti, farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét,
de belül tele vagytok rablással és gonoszsággal. Esztelenek! Hát nem az
alkotta a belsőt, aki a külsőt is? Adjátok inkább oda a rászorulóknak azt,
amitek van, és akkor majd mindjárt tiszták lesztek egészen!”
Lk 11,37-41
Elmélkedés:
Jézus farizeusokkal való találkozásai és beszélgetései újra és újra
világossá teszik számunkra, hogy a különféle törvények és vallási
előírások megtartása nem elegendő. Nem az edények tisztaságával kell
elsősorban törődni, ha nem a szív tisztaságával. Az erkölcsi tisztaságot
nem a szabályok aprólékos betartása biztosítja, hanem a szívünk szándéka.
Az ember egyik szívből jövő jócselekedete az adakozás, amely az erkölcsi
élet lényegéhez tartozik. Akinek van valamije, annak meg kell a javait
osztania a nélkülözőkkel. Az adakozással Istent jóságát utánozzuk, aki
önmagát adta nekünk. Az adományozás és felebarátaink megsegítése azt
jelzi, hogy az isteni irgalom ma is jelen van a világban.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Te megadod nekünk, hogy mindig újra kezdhetünk! Te ajándékozod
nekünk a jövőt. Minden nap érezzük, hogy múlik az idő, éveink száma véges.
Urunk, mindannyian szeretnénk végtelen távlatokban élni. Szeretnénk
megtapasztalni a soha el nem múló fényt, szeretnénk, ha mienk lehetne az
élet teljessége. Kérünk, add, hogy az előttünk álló időt igazi
gazdagodásra használhassuk. Add, hogy azt keressük mindig, ami soha véget
nem ér. Add, hogy mindennapjainkban megtapasztalhassuk: a szeretet soha el
nem múlik.
Kommentáld!